Olyan városban élünk, mit képernyőn soha nem látni. Romok közt élünk. Betört ablakok szilánkjai borítják talpunk alatt a földet.
Sötét kontúrok, egymásba átfolyó felületek és vastag festékrétegek szabják meg ezeket a műveket.
S bár az egyazon dráma ihlette színpadi elképzeléseikben a legapróbb részletig különbözően viszonyultak a Nagy Will hattyúdalához, egy vonatkozásban mégiscsak egyetértettek, bármennyire is furcsa ez..
Lina Meruane elmondja a vele készült interjúban, hogy mindig is zavarták a szigorú értelemben vett műfaji keretek, és írásművészetében arra törekszik, hogy ezeket a határokat elmossa.
vársz rám, ugye? / szeretnél velem zsiráfokat kigyógyítani a bipolaritásból
Opcionális, de szintén fölöttébb hasznos a tudatalatti kifényezése, valamint, amennyiben szükségesnek érezzük, a fájdalmas gyermekkori emlékek kegyetlen eltörlése.
Kész a lépcső: létrán nem mászhat / A császár; a nép ilyet nem láthat…
A hiány nem csorba önképre, hanem betöltendő sorsra utal.