.svg)
Kritikai kitekintő frissen megjelent könyvekről: terítéken a kortárs irodalom.
Ha a Bodoréra azt mondtam, hogy világa valamihez képest válik groteszk-abszurddá, és tragikus, akkor a Vargáé önmagában az, és talán derűsebb.
Nem fontos az már, hogy vannak-e rímek, ritmusok, szikárság, könnyedség, humor és tragikus felhang, itt már az se kérdés, hogy a higany hány fokon szilárdul meg.
Vajon erre a demenciára, a vele járó emlékezetkihagyásra való rájátszás volna, hogy a fülön, a roppant szűkszavú szerzői biográfia alatt egyetlen előző kötet sincs felsorolva? Ez egyrészt bosszantó.
Adósok volnánk a derűvel és a boldogsággal? Ahogy a nőit, úgy a derűt és a boldogságot is hajlamosak vagyunk félvállról venni, valami elfelejtett vagy meghaladott (ősi?) dolognak tekinteni.
Mint az Fried úttörő kötetéből kitetszik, Jókai „babszemeknek” nevezte a rövidtörténeteit.
