Kritika

Király Farkas

Nád – amit elfed és amit nem

A történelem nem narratívává válik, hanem dologgá: ruhadarabbá, olvadásponttá, földbe ásott maradvánnyá.

Ferencz-Nagy Zoltán

A táncos, aki tánc közben beszélni is akart a táncról

A zene nem mondja meg, hogy mi a tánc,csak előidézi azt. Vagy fordítva. Mindenesetre Nelson szépen ír.

Borsodi L. László

Az elszalasztott csodákról – igen, aha, nem

Ha a Bodoréra azt mondtam, hogy világa valamihez képest válik groteszk-abszurddá, és tragikus, akkor a Vargáé önmagában az, és talán derűsebb.

Szalló Tünde

Akinek a vallomásosság a költészet tétje

Karácsonyi Zsolt

Tárgyiasan szubjektív drónvilág

Nem fontos az már, hogy vannak-e rímek, ritmusok, szikárság, könnyedség, humor és tragikus felhang, itt már az se kérdés, hogy a higany hány fokon szilárdul meg.

Codău Annamária

Kinek a szabadsága

Vajon erre a demenciára, a vele járó emlékezetkihagyásra való rájátszás volna, hogy a fülön, a roppant szűkszavú szerzői biográfia alatt egyetlen előző kötet sincs felsorolva? Ez egyrészt bosszantó.

Bánki Éva

A Csík Mónika-féle teljességről

Adósok volnánk a derűvel és a boldogsággal? Ahogy a nőit, úgy a derűt és a boldogságot is hajlamosak vagyunk félvállról venni, valami elfelejtett vagy meghaladott (ősi?) dolognak tekinteni.

Nagy Anita-Apollónia

„Jókait élvezni kell, olvasni kell, nem bírálni!”

Mint az Fried úttörő kötetéből kitetszik, Jókai „babszemeknek” nevezte a rövidtörténeteit.