A Helikon irodalmi folyóirat képzőművészeti rovata, amelyben aktuális erdélyi és magyarországi kiállításokról írott műkritika olvasható.
Arra hívom e kiállítás résztvevőit, hogy lépjünk ki mi is a szürke hétköznapokból, ismerjük meg ezeknek a munkáknak a meséit, találjunk ki hozzájuk újakat és adjuk át azokat egymásnak.
Ez egy olyan kiállítás, amely nem akarja újraértelmezni a képzőművészetet. Ez inkább az emlékezés tárlata.
A kifejezésmód, a téma, a színvilág, a formátum és a technika is változott az évek során, bár karakteres, egyéni látásmódja, belülről ragyogó színei jól felismerhetők...
Lovadi Kinga alkotásai egybeölelik mind a tér, mind az idő dimenzióit. Efemer jellegük a szellem szabadságát engedik kibontakozni...
A labirintusok, útvesztők, parkok vissza-visszatérő motívumai, miképp a Csend a hegyen túl némely kompozícióján látható kislány, vadkacsa, zongora is elengedhetetlen elemei festészetének.
Amit átéltem, a természettel való egység nagyszerűsége, a »Minden Egy« békéje volt, a természetes spiritualitás” – vallja a művésznő.