A zavaros, sötét képernyőn feltűnnek belsőségeim: hús, vér és idegrendszer vagyok én is.
Merre menjünk?, kérdezem, ahelyett, hogy hogy vagy, és te válasz helyett a babakocsi fölé hajolsz, amit én fékeztem le.
Az egér levelekre pakolja gyermekeit, felesége húzza a szekeret. A sün hasán dülöngél, tüskéivel nem bántja a földet.
A karácsony szombatja előtti napon Norvégia ege lángra gyúlt, de az éjszakát követően az északi fények lecsillapodtak és eltűntek a legfelső látóhatár mögött. Az új nap így tört magának helyet.
Miután szembelocsolta magát, illetve helyére igazította a rakoncátlan hajtincset, kezébe vette a fényképezőgépet, és lement a hallba. Grün még nem érkezett meg, úgyhogy kiment a szálloda elé, hogy ott
anyám sírt. Napok óta mindannyian a tévé előtt ültünk, és nem értettük, mi történt, mi fog történni.