.svg)
Trójai faló az emberi szív, a / világot akarja meghódítani, / pontosabban önmagát, saját testét, / gondolja magában János boldogan
Éjszaka szomorúak az állatok. / Ember az intim fagyban, post coitus, sír.
A karácsony szombatja előtti napon Norvégia ege lángra gyúlt, de az éjszakát követően az északi fények lecsillapodtak és eltűntek a legfelső látóhatár mögött. Az új nap így tört magának helyet.
Miután szembelocsolta magát, illetve helyére igazította a rakoncátlan hajtincset, kezébe vette a fényképezőgépet, és lement a hallba. Grün még nem érkezett meg, úgyhogy kiment a szálloda elé, hogy ott
anyám sírt. Napok óta mindannyian a tévé előtt ültünk, és nem értettük, mi történt, mi fog történni.
Belém hasított, hogy mégiscsak vagy, / s ha te valahol, valamikor itt vagy – itt vannak, Freya, / a többiek is, itt van Thor, Gis, Enkidu, és mind, / a többiek
