A Pavilon 420 online zenei blogja.
Az album elhagyja az irodalomórák tipikus költőjét – költőábrázolását –, hogy helyette egy emberről szóljon, ha úgy tetszik, Mikről.
Az MTV, az én nemzedékem számára, maga a kilencvenes évek, amikor azt képzeltük, hogy a világ olyan jól van berendezve, amennyire csak lehetséges.
Rosalía tizenöt dalban, tizennégy nyelven meséli és írja újra megannyi női szent történetét úgy, hogy valamiképpen sajátjává teszi azokat.
Tartozom egy vallomással: nem érdekel és talán soha nem is érdekelt igazán a rock and roll, úgy értem, önmagában, a maga „műfajiságában”
a Virgin feminin valóságokra, azok hétköznapi megéneklésére, normalizálására tanít.
És ott volt Ozzy, akit nem tudtam kezelni, képtelenségnek tűnt bárhová is elhelyeznem őt.