Nagyinterjúk, életút-beszélgetések, tematikus beszélgetések írókkal, költőkkel, alkotóművészekkel, értelmiségiekkel – Erdélyből, Romániából, a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból.
Alapvetően arról van szó, hogy bőbeszédűbb lettem. Bátrabb, közlékenyebb.
Azt gondolom, hogy az értelmiség egyik fontos feladata az állandó, építő jellegű kritikus hozzáállás minden téren, mindenhez.
Szent Jeromos híres nyomhasonlatát nem tudom kihagyni: ha követünk valakit és tartunk valahová, mi is eljuthatunk a célig, de a lábunkat nem tudjuk pontosan belehelyezni az előttünk járó lábnyomaiba.
Mivel tökéletesen tisztában voltam a betegség lefolyásával és végkimenetelével, miután túlestem a kezdeti sokkon, választhattam két út között.
Amikor elkészültek a versek, kinyomtattam mindet, majd a nappali padlóján rendeztem őket sorrendbe és ciklusokba, nagyjából fél óra alatt.
A többnyelvű költészet a poliglott mindennapjaink meghosszabbítása – nap mint nap több nyelven beszélünk, gondolkodunk és írunk.
A személyes történelem számomra nem lezárt anyag, és nem is olyan téma, amelyet egyszer „megírok”, aztán továbbállok.
bármely biológiai, szociális, kulturális szerepvállalás egyszerre beszennyezi és megtisztítja az embert, s talán azt is jól példázta, hogy a föld egyetlen élőlényének sincs a jövővel valódi kapcsolata