.svg)
nézem ahogy újrahasznosítasz / ahogy pánikolsz/ ahogy öregszel
a háromlábú presztízsen / himbál a lámpafény / ahogy meginog a föld/ egy mozdulásunk alatt
apám Ábrahám én Izsák vagyok / Mórija hegye a Rákóczi nyolcvan / negyedik emeleti erkélye
Trójai faló az emberi szív, a / világot akarja meghódítani, / pontosabban önmagát, saját testét, / gondolja magában János boldogan
Éjszaka szomorúak az állatok. / Ember az intim fagyban, post coitus, sír.
Belém hasított, hogy mégiscsak vagy, / s ha te valahol, valamikor itt vagy – itt vannak, Freya, / a többiek is, itt van Thor, Gis, Enkidu, és mind, / a többiek
