.svg)
Amíg a szél feszülve zúg alattam, / nem puszta vágy, nem forró öl hevít, / a messzi ég kísér, s tüzes patakban / zubogja rám napsárga könnyeit.
Emlékezett egy évre, aminek a májusában, az indulásuk előtti napon hó esett, és a fogadó egyik istállójának tetejéről hajnalra termetes jégcsapok sora lógott alá.
ennyire magasra ennyire reménytelenül messze / hogy most mégis kapcsolat híján / és a teljes fölöslegesség tudatában feladja és elengedje
a menekülés illene hozzám / de most is kapaszkodnak belém / a kiszárított emlékek
Délutánra hirtelen nagyot fordult bennem a történet.
Megállt a küszöbön, és visszanézett. Vannak olyan lépcsők, amik nem visznek semerre. Ez a lépcső nem olyan volt.
