.svg)
Bárcsak látnok lehettem volna, jó gall látnok, és akkor nem írhatnám most, ez is apád.
Próbáltam kitalálni a nevét. Szinte biztos voltam, hogy Adeline-nak hívják, de csak a harmadik este kérdeztem rá a Mary és az Arabella után.
Most meg a letargia környékezi. Csak bambul maga elé, fekszik, nem való semmire.
A hadnagy egy napernyő alatt ült a fedélzeten, és úgy érezte, tíz évet öregedett.
– Oh, wow, qué mono, de cuki, imádom a kutyákat – sikkantotta Juanita.
