.svg)
Életének 88. évében elhunyt Láng Gusztáv József Attila- és Toldy Ferenc-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár. Láng Gusztáv 1936. június 12-én született Budapesten, Szatmárnémetiben végezte középiskolai tanulmányait, majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar szakos tanári diplomát Kolozsváron 1958-ban.
Pályafutását az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál kezdte 1957-1959 között. 1959-től 1984-ig a kolozsvári egyetem magyar tanszékén oktatott, 1967-től a 20. századi magyar irodalom tanáraként. Markó Bélával közösen írt középiskolai magyar irodalom tankönyvein erdélyi magyar diákok nemzedékei nőttek fel. Az Utunk folyóiratban hosszú éveken át szerkesztette a Kiskatedra rovatot, amelyben diákok tehették fel irodalommal kapcsolatos kérdéseiket. E rovat anyaga később kötetben is megjelent. Tanárok és diákok egyaránt tőle tanulták a 20. századi (és nemcsak) magyar irodalomtörténetet.
1984-ben Magyarországra települt, ahol a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola magyar irodalom tanszékének vezetőjeként dolgozott nyugdíjba vonulásáig.
Tudományos munkásságának legjelentősebb alkotása a Kántor Lajossal közösen írt Romániai magyar irodalom 1945–1970 című kötet, amely "Kántor-Láng" néven vált ismertté a szakmában és a köztudatban. Emellett jelentős tanulmányokat publikált a Nyugat első nemzedékének költészetéről, Adyról, Dsida Jenőről, Reményik Sándorról és Tamási Áronról. Dsida-kutatásai különösen jelentősek, a költő életművének egyik legavatottabb ismerője volt.
2016-ban a Helikonnak adott interjújában részletesen beszélt irodalomtörténészi munkásságáról, kutatásairól és szellemi útjáról.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, 2016-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Halálával a magyar irodalomtudomány kiemelkedő alakját veszítettük el.
