.svg)
1. tétel: kígyó
szombat volt, nem tudom, bármelyik nap lehetett.
a szerkesztőség udvarára kilépve köszöntött a
horizontális tapasztalat: apró villanás. zöld
kígyót láttam. végtelenségig oszthatnánk
újra és újra kettébe a másodpercet, mint
Zénón: ennyi ideig láttam. villanás.
zöld kígyó. fejetlen. nem egyéb,
pusztán farok. ő nem tudna
a saját farkába harapni.
nem egyéb. nem vers.
mégis minden nap
a fejemben él,
úgy tekereg.
menthe-
tetlenül.
2. tétel: szarvasmacska
először egy foltra gondoltam. amolyan hatalmas kávéfolt,
amely a fotelen elterülve serkent a munkára. pihenés tehát
nincs, a kávénak a csészében, a kéznek az íróasztalon a helye.
másodjára egy macskára gondoltam. amolyan ázott macska,
amely a fotelen elterülve szárítja bundáját. nyomot hagy,
eltűnik, emlékezetben él. nyávog, hangjában nyugalom.
harmadjára megláttam szarvait. nem a hatalom, nem az erő,
nem a dicsőség jelképeként – csupán ezzel oszlatja el a ködöt.
nincs a szarvaknál egyértelműbb.
ha kezem ügyébe kerülnének,
fúvós hangszert faragnék belőlük.
3. tétel: pluto
van egy mániám (több is van):
laikusan képzelegni a világűrről.
például hogy a kozmosz a legnagyobb csendkirály.
némán keringenek a bolygók, aki megszólal, veszít.
mi itt a földön mást sem teszünk,
csak képtelenül alkalmazkodunk az időjáráshoz.
a versláb: kedves, cinkos morzekód.
túl nagy volt a pluto szája.
4. tétel: első nyári légy
köszöntünk hát, isten hozott!
ha kandikamerát viselnél szemed helyén,
a film címe adná magát:
egy íz visszafoglalása
mozaiklátásod szigetekké bontja
az ivócimborákat;
maradok száraz november,
sós víz, szomjas hajótörött –
de egyszerre mindhárom sosem.
5. tétel: los pollos hermanos, a spanyol konkvisztádor
lazán érkezel, mint egy félig levetett kabát.
nosztalgiázunk: korok, amikben nem éltünk.
valahol lángra lobban egy hamutál.
világítanak a tárgyak, néha megdöbbenünk
görbeségünkön. körülbelül a bal tüdő sarkában
bujkál a koncentráció. rendezői bal, királyi jobb.
van-e még min uralkodni?
a távolság cérnaszál, a türelem gyűszű:
kibuggyan ujjbegyedből a vér.
6. tétel: sejtek
csak én bírok versemnek antihőse lenni – olvasom tőlem. Az elfeledett jegyzetekkel az a baj, hogy idővel tényleg rosszabbakká válnak, újraolvasáskor sorról sorra mélyebbre szúrja orvosi tűjét gerincvelőmben az elfeledett vers, ami nem véletlenül száműztetett a fiók legmélyére. Az elfeledett vers mérget fecskendez, megbénít az írásban. Megöli sejtjeim: tisztulok. Innen pedig bármi megtörténhet. Vivát elfeledett vers, vivát kézreálló ostor, mely mindig a szerző hátán csattan, mintegy megvakarva azt!
7. tétel: búgócsiga
nem a csapvíz nem a csapvíz
nem az éjszakák emlékörvénye
nem a test nem az erő
nem a búgócsiga nem a búvó isten
nem az öngyújtó a pizsamazsebben
nem az egyre bonyolultabb világ
nem az üres bowlingterem
nem a forgás nem a zaj
nem a körömből faragott gitárpengető
nem a műanyag nem a fa
nem a mezők nem az energiák
nem a történet nem a sztori
nem az idegháló nem az atomok istene
nem a bodobácsok rendezetlen foltjai
csak a gesztenye
az évről évre rosszabb gesztenye
ott árulják a temető alatt
8. tétel: 2024
csak én bírok versemnek antihőse lenni,
kivágták a régi diófát.
nem hunyom álomra a szemem,
az örökök álmát alszom.
és nem gondolok többé a szakadt telefontöltők magányára!
9. tétel: Bevezetés a Sancho Panza Bar & Bistróba. Élő Irodalom Kiadó, Kolozsvár, 2024.
textúrákban éltünk. lassan megtapasztaljuk
a különbségeket. mit sem tudni a dolgokról,
csak hogy valami van és reggeltől estig izzik.
estétől reggelig
a román bank narancssárga oroszlánja szundít fejemben,
miközben életre kel minden más:
jelzőlámpák, tornacipők, fegyverek.
ki akarná az idő ellen fordítani eszközeit?
magamban vagyok állandó asztaltársaság.
a víz, amit iszunk, a napnál is öregebb.
van valami megnyugtató:
nem léphetsz kétszer ugyanabba a versbe!
