Befejezték a kínai nagy falat

A fal alatt ünnep s sok finom falat.

A császár is ott van – neki kell

Az utolsó téglát rakni fel.

Kész a lépcső: létrán nem mászhat

A császár; a nép ilyet nem láthat…

Leterítették azt selyemszőnyeggel,

Természetesen hernyóssal, sárgásfehérrel.

Lépkedett a császár sárga hanfujában,

Sárkányos pálcával, aranyszín kalapban,

Mögötte a szolga ment, kezében a téglával.

De hirtelen a császár a huszadik fokon

Megcsúszott a selymen, de nagyon!

A császár ott helyben lecsúszott a selyemről,

Még a kalap is leesett őkelme fejéről,

Mögötte a szolgák eldobták a téglát,

S kik tartották a császár ködmönruháját,

Elengedték azt, hogy fogják nagy Ming urukat,

S eldobták a téglát, kik eddig görcsösen markolták.

A tégla repült, repült, s bár az esély csekély lehetett,

Az építőelem pont a helyére esett:

Bele a habarcsba, pontosan oda,

Hová a császár kellett volna éppen lerakja.

Így lett készen a császár régóta várt fala,

Az ünnepet megtartották nyomban,

Bambusz közt a gombócokat megpárolták,

S pekingi kacsával, tojásos sült rizzsel tálalták.

‍

A Méhes György tehetségkutató pályázat II. helyezettje vers kategóriában, junior korcsoportban.

‍