Garamvölgyi Elemér agyat mos

Amikor egy februári vasárnapon Garamvölgyi Elemér mosni kezdte az agyát, még nem is gondolt arra, hogy bármi nehézségbe ütközhet. Hozzáértő mozdulatokkal sikálta a szervet, nem ez volt az első agymosása, hetente párszor ellátta ezt a feladatát. Olyan volt ez, mint a portörlés vagy a felmosás. No, nyilván nem volt profi, s nem is vallotta magát annak, hiszen kétségtelen, hogy a hölgyek a szalonban sokkal alaposabb munkát végeznek. De az egyszerű ember nem tudja magának megengedni azt a luxust, hogy heti rendszerességgel alávesse magát a rikító rózsaszín műkörmök szakértelmének, így saját módszereihez kell folyamodnia.

Az agymosás folyamata nem kis odafigyelést igénylő feladat, igen gyöngédnek kell lennünk, fontos minden egyéb ingert kizárni. Először is, töltsük meg a fürdőszoba kagylóját langyos, szappanos vízzel. A kezünkre csöppentsünk három csepp levendulaolajat, majd dörzsöljük el egy kicsit, két tenyerünket körkörös mozdulatokkal egymáshoz súrolva. Ezután masszírozzuk mindkét oldalon a halántékunkat pontosan öt percig (ilyenkor nem árt, ha egyféle meditatív állapotba kerülünk, ez segít felgyorsítani a folyamatot). Az öt perc leteltével, amennyiben a masszázst jól csináltuk, homlokunk tájékán éreznünk kellene egy zsibbasztó, csiklandozó érzést. Ha ez megvan, a fejünk bármelyik pillanatban szétnyílhat, így felszínre hozva az agyat, melyet gyöngéden, természetesen alaposan megmosott kézzel a kagylóba helyezhetünk. Hagyjuk állni körülbelül három percig, majd lássunk munkához. A homloklebenyt finom, körkörös kézmozdulatokkal alaposan tisztítsuk meg, majd térjünk át a falcsonti lebenyre. Ezt egy meleg vízzel átitatott szivacs puhábbik felével sikáljuk körülbelül harminc másodpercig. Ugyanazon szivacs durvábbik felével – vagy akár egy körömkefével – már dörzsölhetjük is a nyakszirti lebenyt, nem kell kímélni, jól bírja a gyűrődést. A halántéklebenyt a homloklebenyhez hasonlóan kézzel elintézhetjük, így né, már csak a kisagy maradt, roppant produktívan működünk. A kisagy nagyon érzékeny, finoman bánjunk vele, egy tiszta, hideg vízzel átitatott ronggyal alaposan törölgessük meg. Ezzel az alapdolgokkal meg is vagyunk.

Opcionális, de szintén fölöttébb hasznos a tudatalatti kifényezése, valamint, amennyiben szükségesnek érezzük, a fájdalmas gyermekkori emlékek kegyetlen eltörlése. Az agymosás viszont ezek nélkül is tökéletesen elvégezhető. A kagylóból a vizet engedjük le, de nagyon vigyázva! Fontos, hogy ezalatt az agyat erősen fogjuk, mert ha nem tesszük, pillanatokon belül beszippantja a vízáramlat, és akkor búcsút mondhatunk kognitív funkcióinknak. Miután a víz lefolyt, engedjük meg a csapot. Itt fontos a víz hőmérséklete: ne legyen sem túl hideg, sem túl meleg! Szobahőmérsékletű vízre van szükségünk, s ha a csap nem akar közreműködni, sürgősen hívjunk szerelőt! Az agyat alaposan öblítsük le, különösen a barázdákat, majd egyből helyezzük vissza koponyánkba, nehogy kiszáradjon. Igen száradékony szerv, fontos mindig nedves helyen tárolni. Amennyiben fejüregünk genetikai okok miatt száraz, a patikában vásárolható koponyanedvesítő gélek 1970-es német kutatások szerint csodálatos megoldásnak bizonyulnak, nem árt egyet beszerezni.

Láthatjuk hát, noha az agymosás sok figyelmet igényel, nem akkora ördöngösség. Ezért volt, hogy Garamvölgyi Elemér teljes nyugalommal látott hozzá, s talán emiatt történt a baleset is, talán elkalandozott, mint az írók mosogatás közben. Ő persze nem volt író, sőt, olvasni sem tudott értően, odafigyelői képességét jelentősen lecsökkentette a modern technológia folyamatos használata. Ezen a februári vasárnapon is csak jó pár órányi, különböző közösségi platformokon való görgetés után mászott ki az ágyból, mert úgy érezte, az agyát ellepte a por, sőt, lassan pókhálók szövődtek a barázdái közé. Okostelefonját az éjjeliszekrényre helyezte hát, és nekilátott a munkának. Mindent tökéletesen csinált, a homloklebenytől a tudatalattiig mindent alaposan átmosott, egyes helyeket kétszer is. Roppant büszke volt magára. Nagy büszkeségében viszont megfeledkezett a legfontosabb lépésről, melyet a kedves olvasó, ha odafigyelt az útmutatóra, ki is tud találni. Úgy bizony, Garamvölgyi Elemér elkövette azt a súlyos hibát, hogy nem fogta meg az agyát, amíg a használt víz lefolyt a kagylón, s mire észbe kapott, legfontosabb szerve már vígan pörgött lefele, majd el is tűnt a lefolyóban. Elemér csak állt és nézte az üres kagylót, már az utolsó csepp remény is kiszállt belőle, viszont ekkor meghallott valamit. Egy hangos, zúgó, bugyborékoló hangot. Az agya megakadt a lefolyócsövön. Hát van Isten! Nem veszett el örökre! Gyorsan kifutott a fürdőből, és tárcsázta is a szerelőt:

– Jó napot, nagyon fontos ügyben keresem, kérem, siessen, lefolyt az agyam a kagylón. Igen. Igen, még megvan, ott van a csőben. Igen. Harangvirág utca 23. Köszönöm. Köszönöm.

A szerelő nem volt túl jó hangulatban, magában morgolódott, ahogy azt a szerelők szokták: – Mér’ nem tud ez a sok balfasz elmenni a kurva szalonba, basszam, ez a harmadik ilyen eset a héten, ezeknek nem is kéne szabad agyat biztosítani születéskor stb. Bedübörgött a fürdőbe, és egy hatalmas szerszámmal nekiesett a lefolyócsőnek. Zsémbes természete ellenére hatékonyan dolgozott, Garamvölgyi Elemér agya néhány percen belül elő is került. Az öreg összeszedte a cókmókját, majd egy kisebb vagyont zsebre téve elsietett. Elemér ezalatt újból megtisztította az agyát, ezúttal a kádnál, kétszer olyan alaposan, mint azelőtt. Nem volt épp a régi, a barázdák kissé kisimultak rajta, de sebaj, ez is jobb, mint a semmi. Az agyat óvatosan visszahelyezte koponyájába, a biztonság kedvéért belocsolta egy kis koponyanedvesítővel, amit vészhelyzet esetére tartogatott a fürdőszobaszekrényben, majd visszacsukta a fejét. A tükörbe nézett, mélyeket sóhajtva konstatálta: ez így nem mehet tovább, hülyét csinált magából. Eldöntötte, hogy változtatni fog. Nem élhet így, nem, mi van, ha legközelebb nem akad meg az agya a csövön? Így is egy hajszálon múlott az egész… Sejtelmesen bólintott, majd remegő kézzel felemelte telefonját. Elszánt ujjmozdulatokkal letörölte magát minden közösségi oldalról, s az eszközt az íróasztalfiókba zárta. Ezután újból tükörbe nézett, ismét bólintott: „Inkább rászokom a cigarettára.”

A Méhes György tehetségkutató pályázat II. helyezettje próza kategóriában, junior korcsoportban.