Optimistának lenni nehéz, pesszimistának lenni talán még nehezebb.
Nem tényekben hiszünk, hanem erővonalakban. Hogy a létezésem során a léten van-e a hangsúly, vagy nem.
Mint egy intenzív osztály, / furcsa szerepet oszt rám, / rendezőm, a Halál, / mintha semmibe venném, / mintha semmibe hoznám.
De még jó, hogy fogalmuk sem volt, mire számíthatnak.
Láttad a gesztenyéket a levelek alatt? / Hol vannak az időtlen, céltalan léptek? / Hol a bóklászás heurékája?
Hosszú a lista, meglep, hogy meglep.
A falu anatómiájához hozzátartozik, hogy az embernek van haragosa.
A legjobb magyar könyv fizikai állapotában, kézbe vehető, lapozgatható tárgyként nem létezik, én legalábbis nem tudok róla...