Ha a hátsó ablakon kitekintek, mostanság mindegyre Antigoné alakját vélem megpillantani. Mindannyian ismerjük őt. Hajdani szelídségét, jelenlegi vadságát, kérlelhetetlen nyugalmát, ahogy átsuhan a vadul száguldó és dudáló autósok, nemzetközi jelekbe rándult karlendítések és egyéb gesztusok között.
Nem várja el, hogy tudjunk róla bármit. Eszébe se jut felsorolni, hányan pusztultak el mellette, dőltek ki mellőle a legközelebbi társak közül, vírusok, vérengzések áldozataiként. Életben maradt, életben marad. Lehet, hogy nem kíván maradni, itt: az élők közt, de nem tehet mást.
Ezt a képeslapot neki küldöm. A kép a békét ábrázolja. Antigoné neve pedig itt marad a képeslap hátoldalán.