„Egy megküzdési módszer volt számomra az irónia” – Farkas Wellmann Éva Kolozsváron

Május 15-én a magyar költészet napjához kapcsolódó rendezvénysorozat részeként Tompa Gábor költő, színházi rendező beszélgetett Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költővel a Kolozsvári Állami Magyar Színház Stúdiótermében. Szó esett többek között a kezdetekről, a költő tanulmányairól, meghatározó magyartanárairól, ihletforrásokról és a hittel való találkozásáról. A meghívott verseit Bogdán Zsolt és Csutak Réka színművészek előadásában hallhatta a közönség.

Nemhiába kapta az est a Magaddá rendeződni címet: amellett, hogy a szerző egyik kötetének címét viseli, az egyéni értelmezése is helytálló a költői életpályára nézve. A rend, valamint a kötött formák kiemelten fontos szerepet játszanak a költészetében – már fiatalon elsajátítja a szonettírás fortélyait. Emellett a címválasztás a költői életút nyomon követését is magában hordozza: a jelenben élő alkotót elválaszthatatlanul meghatározzák a múltbéli események és a korábbi belső rendeződések.

A költői indulás meglepően érett formában történt. Az Itten ma donna választ című első kötetét huszonkét-huszonhárom évesen publikálta, amelynek gerincét az egyetemi évek alatt írt versek adták. A kötet huszonöt verséből több mint a fele szonett. Tompa Gábor szerint a művek a szerelmi költészet egy rendkívül egyedi, finom gúnnyal átszőtt hangját képviselik, amely dacol a beteljesült szerelemmel. A költő visszaemlékezése szerint az irónia és a szigorú formai keretek megküzdési eszközként, kapaszkodóként szolgáltak számára az írás során. A kötet játékosságát igazolja a Szilágyi Domokos és Orbán János Dénes verses szerenádjaira adott fricskázó, pajzán válaszvers is, a Válasz a Donkihótnak.

Míg az OJD-vers a végletekig fokozza a lovag szemérmetlen vágyait, Farkas Wellmann Éva válaszverse Dulcínea szemszögéből, szellemes iróniával hárítja el a rámenős udvarló közeledését: „Nem lettem én a formád, / melybe a léted ontod / tartalmad bárha óvnád. / Nem lelsz még ily bolondot”.

Az életműben hangsúlyos motívumként van jelen az idő, valamint a vonatos utazások szimbóluma. A versekben – különösen a későbbiekben – egyre erőteljesebben bukkannak fel a szakrális témák és az Istennel való pörlés. A szerző A kegyvesztett balladája című versében a létbe vetettség nehézségeit és a Teremtővel való szakrális pörlést Villon-i ritmusban fogalmazza meg:

„Uram, oké, az édenből kirúgtál, / Kegyeidből az utamat kiadtad, / S üstben habozva fő nekem ki lúg már - / Ám versbe szállok még egyszer miattad.”

A versekben később az indulatokat egyre inkább a csend és a megértés váltja fel. Az Isten-keresés gyönyörű, elcsendesülő példája az Unus est Deus, amely már érettebb megnyugvást tükröz a világ állapota felett: „Hiszek egy Istenben, / ott ül a hitehagyott világ peremén, / a teremtett élet őreként, / s csak pergeti a halandó éveket.”

Az első és a második kötet között kilenc év telt el. Ez az időszak az egyetemi tanulmányok lezárásáról, a hazaköltözésről, a tanításról, házasságról és a szerző kislányának születéséről szólt. A szerző ötödik, Magaddá rendeződni című kötetének belső rendjét a szerkesztő alakította ki. A versek vezérmotívumait kiváló érzékkel felismerve öt nagy ciklusba (születések, parancsolatok, örökségek, adatmentések, tüskék) rendezte a könyv anyagát.

A költő jelenleg két új köteten dolgozik párhuzamosan. Az egyik egy természeti ciklust foglal magába, a másik anyag a Sorsképcsarnok munkacímet viseli, amelyben valós emberi történeteket, perifériára szorult élettörténeteket igyekszik portrészerűen rögzíteni – például a beteg fiait egyedül ápoló Jusztina történetét.

Az írás mellett Farkas Wellmann Éva 2012 óta a Bárka irodalmi folyóirat szerkesztőcsapatának is tagja. Különösen közel áll hozzá a lap nyitott, befogadó, kizárólag az irodalmi minőséget szem előtt tartó szellemisége.