„Ez a folyóirat a tehetséggondozás szakmai műhelye” – 150 éves az Erdélyi Múzeum folyóirat

A múlt, jelen és jövő kulcsszavak jegyében rendezték meg 2024. december 19-én az Erdélyi Múzeum folyóirat 150 éves évfordulóját. Az esemény során ez a múlt egyszerre vált megidézhetővé és megragadhatóvá, miközben érzékelhetővé vált az, hogy ez a hagyomány beépült a folyóirat jelenébe. A családias hangulat és szakmai beszélgetések lerajzolták az Erdélyi Múzeum folyóirat sajátos múltját, melynek mi, a nézőközönség is szerves részévé váltunk.

Az eseményt Dóczy Örs ünnepi előadása nyitotta meg, amelyben Finály Henrik szerkesztői munkásságáról beszélt. A közönség az egyéni életúton keresztül nyert bepillantást a folyóirat születésébe. Láthatóvá vált az, hogy már a kezdetekben ez a fórum a tudomány népszerűsítését és művelését szolgálta, hagyomány, amely a mai napig is él. A múlt felidézését követően a 2024-es lapszámokat mutatták be.

A sajátos struktúrában működő Erdélyi Múzeum folyóirat évente négy lapszámot jelentet meg. A négy lapszám négy különböző tudományterületet ölel magába: történelem-, néprajz-, filozófia- és bölcsészettudományok. A közölt tanulmányok, szemlék a lap színvonalát és tudományos igényességét erősítik. Külön értékelendő az, hogy bár az Erdélyi Múzeum egy magas színvonalú folyóiratnak számít, mégsem zárkóznak el a most szárnyakat bontogató fiatal kutatók munkáitól.

A történelem lapszám tartalmát Fejér Tamás mutatta be, aki szerkesztőjeként egy sajátos perspektívából láttatta a kiadványt. A történelem lapszám olyan tanulmányokat sorakoztat, amelyek leginkább a középkor és kora újkor korszakából származó történelmi kutatásokat tartalmazza. A szerkesztő külön kiemelte a Szemle rovatot, hisz szerinte olyan fontos kötetek kerültek idén recenzálásra, amelyek meghatározzák a történelemkutatás elkövetkezendő éveit. Sajátossága az idei lapnak, hogy idegen nyelvű kötetről is született recenzió.

‍

‍

Bakos Áron szerint, aki a néprajz lapszámot mutatta be, ez a folyóirat a néprajz – mint a legfiatalabb tudományág – emancipációjának szimbóluma. A lapszám sokszínű kutatások eredményét sorakoztatja fel. Egyszerre olvashatunk tájpragmatikáról, népcsoportok néprajzi bemutatásáról, a folklór különböző aspektusairól. Bakos Áron szerint a tanulmányok a mai kutatások álláspontját mutatják és bizonyítékuk annak, hogy a néprajz és antropológia valóban egy értékes tudományterület, amelyet kell kutatni.

A bölcsészeti lapszámot Berki Tímea prezentálta. Szerinte az újraírás fogalma határozza meg a lap idei tanulmányait. A tematikus számban az újragondolás és újraírás szempontjai válnak megragadhatóvá, miközben a Műhely rovat egészíti ki ennek a tudományos fórumnak a palettáját. Szerinte a szakmai és a közösségi igény reprezentációja a lapszám, hisz a szerzők között nem csupán jól ismert kutatók sorakoznak fel, hanem magiszteri és doktori hallgatók is egyaránt. A legidősebb és a legfiatalabb szerző között 75 évnyi generáció van, melynek következtében az általa kiszámolt 22 szerző átlagéletkora 36.

Az utolsó lapszámot, amely még frissében jelent meg, Lang Mark mutatta be. A filozófia lapszám a jelenkori filozófiai kutatásokat tartalmazza, szerinte azt, ami a legjobban érdekli a mostani filozófusokat: az útkeresés. A klasszikus és a modern filozófia egyszerre találkozik ebben a lapszámban, amelyben továbbgondolják a hagyományos elméleteket vagy vitatják azokat, sőt még egy olyan tanulmány is olvasható benne, amely az internet (AI) filozófiáját tárgyalja.

‍

‍

A jelenből lassú léptekkel haladtunk a jövő és múlt összefüggéseihez. Bitay Enikő bemutatta az EME digitalizációs projektjét. Sikeresen digitalizálták 2008-2023 között az EM összes számát, amely statisztikában 150 évet, 95 évfolyamot és 5753 tanulmányt jelent. A projekt bemutatásának emlékezetes és családias pillanata volt, amikor Bitay Enikő archív fényképeket mutatott a 2009-es jubileumi eseményről, amelyen olyan személyek szerepeltek, akik most is a teremben voltak. A nosztalgikus hangulat mindenkin eluralkodott, miközben jókat nevettünk egy-egy képen.

Az eseményt egy kerekasztal-beszélgetés koronázta meg, melynek moderátora Biró Annamária volt. A beszélgetés témája az említett kulcsszavak köré épült: múlt, jelen, jövő. A meghívottak jelenlegi (Fejér Tamás, Tánczos Vilmos, Varga P. Ildikó, Veress Károly) és volt (Kovács András) EM-szerkesztők voltak. A beszélgetés egyszerre volt nagyon őszinte és szakmai, külön élmény volt megtapasztalni az EM-szerkesztőinek múltját és jelenét egyszerre.

Biró Annamária első kérdése az volt, hogy hogyan viszonyultak a múltbeli hagyományokhoz és hogyan alakították ki ezek mentén a saját szerkesztői koncepciójukat. Időrendi sorrendben haladva, Kovács András, az egykori alelnök és a történelem lapszám volt szerkesztője azt nyilatkozta, hogy ő igyekezett elvégezni azt, amit ő tudott a legjobban és a hibákat kijavítani. Sajátos szerkesztői koncepciója soha nem volt, kétszer utasított vissza kéziratot. Viccesen meg is jegyezte, hogy habár e funkció óriási munkát jelentett, szerkesztőkent nem fognak neki szobrot állítani. Veress Károly 1998-tól a filozófiai lapszám szerkesztője. A szerkesztői koncepciója nem kimondottan a szövegek gondozására irányult, hanem arra, hogy új szerzői gárdát vonjon be. Egy olyan teret akart teremteni, ahol erdélyi filozófusok értekezései kerülhetnek bemutatásra és hogy nyoma maradjon a körülöttünk megjelent kutatásoknak. Tánczos Vilmos szintén 1998 óta szerkeszti a néprajzszámot, és viccesen meg is jegyezte, hogy ez 25 évet jelent – és a teremben vannak olyanok is, akik még meg sem voltak születve akkor. Szerinte a néprajz területén hiánypótló az, ami az EM-ben megjelenik és ő amikor ezt elvállalta, szellemi örökségként tekintett rá, amit színvonalasan kell művelni.

‍

‍

Varga P. Ildikó 2018-ban szerkesztette meg egyedül az első lapszámát, azelőtt Egyed Emesével közösen dolgoztak. A szerkesztői koncepciójának a középpontjában az volt, hogy a lapszámok egy adott tematika köré szerveződjenek és ezekhez igyekezett kulcsszavakat  rendezni és hívószavakat találni. Több szempontból is Szinnyei Józsefet tartja elődjének, aki hozzá hasonlóan, finn nyelvvel is foglalkozott. Varga P. Ildikó ezt a lapszámot sokkal inkább kultúratudományinak szereti nevezni, mert nem csupán irodalmi szövegekkel foglalkozó tanulmányokat, értekezéseket közöl, hanem a színházat és a filmet is visszaemelte. Szerinte nem lehet az irodalomról csupán szövegek mentén beszélni. Fejér Tamás mindössze egy éve a történelem lapszám szerkesztője. A saját koncepciója az, hogy egy nagyon jól kitaposott út volt már előtte, ő csak fel kellett vegye a fonalat és továbbvigye ezt a jól működő struktúrát.

A szerkesztői koncepciótól haladva külön kérdés volt, hogy a jelenlegi lapszámokat hogyan szerkesztik vagy gyűjtik. Veress Károly őszintén megvallotta, hogy ez a munka 8-9 hónapot ölel magába. Ő megpróbált egy olyan szerzői gárdát kialakítani, amelyre számíthat. Varga P. Ildikó jövőre egy másfajta tematikus számot tervez. Külön büszke a Szemle rovatra, amely egy lehetőség a fiatal kutatók számára: Biró Annamária közreműködésével egy tantárgy keretén belül az elsőéves mesterisek recenziókat publikálhatnak, ha azok minőségileg megfelelnek. Tánczos Vilmos érzi a fiatal kutatók hiányát a néprajz területén, de már kialakított olyan módszereket, amelyek segítségével mindig érkeznek be tanulmányok. Fejér Tamás ismét kiemelte, hogy ő megörökölt egy szerkesztési folyamatot, amely biztos személyeket is tartalmaz.

‍

‍

A jövő kérdésében a szerkesztők egyöntetűen amellett álltak ki, hogy a magyar nyelvet nem szabad és nem is kell a jobb minősítés eléréséért elengedni. Tánczos Vilmos külön kiemelte, hogy az magyar nyelvű tanulmányokat angol rezümékkel kell kiegészíteni. Varga P. Ildikó erősítette ezt a véleményt, de mosolyogva elmondta, hogy tervben van egy 5. angol nyelvű lapszám, de a magyar tudományos nyelvet mindenképp megtartják.

Az Erdélyi Múzeum folyóirat óriási hagyománnyal és múlttal rendelkezik. Ezt a hagyományt a jelenlegi munkatársak is tovább gondozzák és beépítik a folyóirat jelenébe, amelyet az itt bemutatott lapszámok is képviselnek: emancipatorikusak, minőségiek, egyediek, aktuálisak. A jövőről csupán annyit talán, hogy vannak és lesznek fiatal kutatók és szerzők, akik még sokáig fogják képviselni és tovább örökíteni ezt a 150 éves hagyományt. 

‍