.svg)
December 13-án, a Vallásszabadság Házának alagsori termében Lövétei Lázár László Újabb alkalmi című kötetét mutatták be az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében. A szerzővel Papp Attila Zsolt beszélgetett.
Szántai János felvezetőjéből megtudjuk, hogy az Erdélyi Híradó Kiadó által gondozott Újabb alkalmiban („Alkalmi 2, reloaded, ahogy tetszik!”) a szerző utalást tesz Kovács András Ferencre, Szőcs Gézára, Hervay Gizellára, Áprily Lajosra, de még Joe Bidenre is. Mielőtt végérvényesen a kötet tartalmára terelődne a szó, Papp Attila Zsolt kérésére tisztázódik a szerző előtt heverő enigmatikus befőttesgumik kérdése. Lövétei Lázár László azért hozta őket magával, hogy az Újabb alkalmit összefogja a „régivel” a dedikálás során, ugyanis az Alkalmi címmel ellátott előzménykötetből is került néhány példány az asztalra. A két csinos kötettorony mögül a beszélgetés moderátora megállapítja, hogy ez „az Adventi Könyvvásár legjövedelmezőbb könyvbemutatója” (egyet fizet, kettőt vihet – plusz egy befőttesgumi!).
Az említett könyvek nem csak címeikben mutatnak hasonlóságot, hiszen struktúrájuk is megegyező: 28-28 versből állnak, ezen belül 2-2 ciklusból (-nak/-nek és -ról/-ről); a két kötet tagadhatatlanul önironikus mottókollekciója is ugyanaz: „...minden alkalom szülte alkotás befejezve már sokkal kevésbé hasznos és lebilincselő.” (az ifjabb Pilnius) és „Az alkalmatosságra írott versek az Aestheticusoknál már egészen nevetségbe mentek, legalább mindenkor gyanúsok.” (Csokonai Vitéz Mihály) – az már az olvasó dolga, hogy túl tud-e lépni ezeken az utasításokon, és az is, hogy hogyan tájékozódik az alkalmiság fogalmát körülfogó kérdésrengetegben: mit értünk alkalmi vers alatt? Milyen az a szöveg, amely nem illik bele egy „rendes” verseskötetbe? Miért érezheti úgy egy költő, hogy ezekre a versekre külön kötetet kell szánnia (lásd: Kovács András Ferenc: Fattyúdalok)?
Lövétei Lázár László elmondja, hogy ha nagyon leegyszerűsítjük eddigi munkáit, akkor beleillenek az iskolás modellbe: a Két szék között halotti verseket tartalmaz, a Zöld a tájleíró költeményeké, a Zákeus fügefája pedig istenes versekből épül fel. Az Újabb alkalmi -nak/-nek ciklusában olyan verseket találunk, amelyek valakik számára íródtak, a -ról/-ről-ben pedig olyanokat, amelyek valamilyen okból kifolyólag egyetlen ilyen gondosan megtervezett kötetbe sem fértek bele. De egy alkalmi vers minőségét tekintve miben más, mint egy remekmű vagy egy nagyvers? A szerző szerint a kettő békésen megfér egymás mellett és ezt számos példán keresztül alá is támasztja: Horatius ódái, Maecenas, Augustus és Vergilius költeményei csupa alkalom szülte szövegek, mégis fennmaradtak. A magyar irodalomban Arany Jánostól A walesi bárdok, Vörösmarty Előszója vagy A vén cigány mind azt erősítik, hogy az alkalmiság nem jár együtt a lenézendőséggel és a hanyagolhatósággal – egy mű nem válik használhatatlanná attól, hogy ezt a műfajt gazdagítja.
Papp Attila Zsolt szerint egyes versekben könnyen beazonosítható az alkalmiság, sőt arra is látunk példát a kötetben, hogy egy alkalmi versben egy másik alkalmi versre történik utalás. Viszont a (moderátor által kiemelt) Csiriz, Tetőn és Szűkíthető-e? című szövegek rengeteg értelmezési lehetőséget kínálnak, ezáltal bármely másik kötetben is megállnák a helyüket. De mi a helyzet az olyan költeményekkel, amelyek nem alkalomra készülnek, csak egyszerűen ajánljuk őket valakinek? A szerző Füst Milánt hozza fel példának, aki válogatott verseinek előszavában jelzi, hogy minden ajánlástól és címzéstől megszabadult a végleges forma elérésének érdekében – ez a gesztus kétségtelenül azt implikálja, hogy szerinte a vers kevesebb attól, ha „nem az örökkévalóságnak szól, hanem Pityi Palkónak”. Lövétei Lázár László amellett foglal állást, hogy nem érdemes az ajánlásokat utólagosan eltávolítani – ha eredetileg odaszántunk, maradjon is ott.
A versek körülbelül egyharmadában Amerikára való utalásokkal találkozhatunk, ezért adja magát a kérdés, hogy elképzelhető-e a jövőben egy, a szerző amerikai élményeit tematizáló kötet? Lövétei elmondja, hogy nincs kilátásban ilyen jellegű projekt, majd röviden összefoglalja az USA-hoz fűződő viszonyát. Rokoni kapcsolatokból adódóan többször is jártak már a családdal az államokban, viszont legutóbb azzal a feltétellel tartott velük, ha nem New York-ban „ücsörögnek a negyvenkettediken” – ehelyett egy Colorado – Utah – Új-Mexikó – Arizona körutat választottak. A szerző elmondása szerint Amerika egy szép ország hatalmas potenciállal, amely sok polgárháborút kibír, akárcsak a Római Birodalom. Joe Bidenről, Donald Trumpról, Zuckerbergről és Mar-a-Lagoról egy nem túl derűs verssor kapcsán („Búcsúzni jöttem ettől a kocsmától, s lám, mi lett belőle / publicisztikának is rossz a vers, de semmi baj, ebben is követem a világtrendet.”) átrepülünk a FISZ-táborba, ahol Lövétei Lázár László harmadik éve tart versszemináriumot fiataloknak. Itt legutóbb azzal kellett szembesülnie, hogy az írásokat túlnyomórészt az önsajnálat és a „katasztrófaturistáskodás” jellemzi, aminek ugyan megvan a helye naplóbjegyzésekben és a publicisztikában, de szerinte a verset semmi szín alatt nem kellene erre használni.
Zárómozzanatként Lövétei Lázár László és Papp Attila Zsolt a közönséggel együtt azon gondolkodik, hogy milyen címekkel lehetne ellátni az Alkalmi sorozat következő részeit. A Legújabb- és Legeslegújabb alkalmi kifejezetten jól cseng.
