.svg)
A Biró lányok, a festészet, a színház és az irodalom találkozása, és persze a madaraké: a 9. Hervay Klub Irodalmi Kör meghívottjaival, Biró Borival és Biró Sárával Péter Blanka és György Alida beszélgetett a kolozsvári Planetáriumban, május 24-én, kedden.
A marosvásárhelyi származású Biró Sára jelenleg Budapesten él és tanul. Először színházzal kezdett el foglalkozni, darabokban is játszik, ezek után kezdett el írni. Az ugyancsak vásárhelyi Biró Bori Váradon tanul grafikát, szeret festeni, sétálni a Kőrösparton és az írással is próbálkozik. Arra a kérdésre, hogy hol találkoztak először az írással Sára 2017-re vezetett vissza bennünket, amikor is egy prózai íróműhelyre jelentkezett; Bori először slam poetry-vel próbálkozott és elmesélte azt is, hogy kisebb korában az osztálytársával olyan hétköznapi jeleneteket írtak meg, mint például egy osztályháborút vagy félresikerült x-faktoros koncerteket.
Mivel az írás mellett Bori életében a festészet, Sáránál pedig a színház is nagy szerepet kap, a moderátorok arra voltak kíváncsiak, szerintük hat-e egyik a másikra, amikor alkotnak? Van-e átfedés, átcsúsznak-e a különböző gyakorlatok egymásba? Sára életében a színház és irodalom külön vált, de a színház mindig hat valamiképpen rá, hiszen rengeteget gondolkodik egy-egy előadáson. Bori úgy véli, hogy megfér egymás mellett a kettő, ha nem is folyik egybe a festészet és az irodalom. Könnyebben ki tudja magát fejezni, ha azt alkotáson keresztül teszi meg.
Mivel mindkét lány verseiben központi szerepet kap a madármotívum, az otthontalanság, arról kérdezte őket Alida és Blanka, hogy mit gondolnak, miért pont a madarat választották? Hozzáteszik, sok mindenki használja már ezeket a motívumokat a kortárs irodalomban, ez tehát egy generációs történet vagy inkább másfelől kell nézni? Sára szerint nagyon nehéz új jelentésekkel megtölteni őket, próbálkozik is ezzel, viszont van, amikor egyszerűen nem szeretné kihagyni ezeket a versből, majd hozzáteszi: „néha megengedem magamnak, mert keresem a megfelelő szavakat”. Bori szerint a madár a szabadságot és a felemelkedést szimbolizálja, de úgy gondolja, hogy nála inkább sérült madarak jelennek meg, akik nem tudnak elrepülni. Ugyanakkor verseiben sokszor nem lehet eldönteni, hogy adott esetben például a madárról vagy az emberről van-e szó. Bori megjegyzi: „különbözőek egymástól, de mégis elválaszthatatlanok”. Alida és Blanka a madármotívum kapcsán még arról érdeklődött, hogy egy túlhasznált képnek mikor és milyen tétje lehet a szövegben? Sára szerint az attól függ, hogy mit és mennyire szeretne elmondani, Bori szerint hogyha személyes jelentésekkel tudjuk felruházni a szöveget, akkor mindenképp lehet tétje.
A madármotívum mellett verseikben közösek a bibliai motívumok is. Borinál inkább összeollózva, nem egész történetek jelennek meg. Sára véleménye szerint ezek olyan alaptörténetek, amelyeket mindannyian ismerünk, és a történetek által jobban lehet kapcsolódni egy-egy szöveghez, hozzáteszi: „ezektől a történetektől nem tudunk elszakadni, kulturális berögződésekké váltak”.
