A demencia társadalma
XXXV. ÉVFOLYAM 2024. 17. (895.) SZÁM – SZEPTEMBER 10.És azon
A különös napon
Amikor a társadalom
Végre szembenézett önmagával
Önmaga számára is váratlanul
Így szólt önmagához:
Te
Neked is feltűnt
Mennyi itt újabban a hangya?
És akkor a társadalom
Így válaszolt önmagának:
Anyu
Itt nincsenek hangyák.
Hol demencia van
Ott demencia van
Nemcsak a demensben:
Benned is meg bennem.
Az információkat őrző
Fellegekből
Zuhogó információkban
Is ott van.
Rend
Ami jobban tudja nálad
Szavadba vág
Reagál azonnal
Reagáltat
Valami másra
Amit nem akartál mondani
Vagy csak te akartad
Annyival gyorsabb nálad
Hogy lassabb –
Lelassít
Ha sietteted
Tesztet küld neked:
Jelöld meg négyből
A helyeset
Nem vesz át másféle választ –
Megtanít saját magára
A demenciára.
Rend
Ami ott van
Az emlékezethez való jogban
Az emlékezethez való jogért
Tüntető tömegben
Nem is tömegben
Csak egy kis csapat öregben:
Évről évre fogynak
Húsz éve még zúgtak
Hallottad őket az oviból jövet –
Holnapután este
Meghal az utolsó –
Soha nem járt jog
Az emlékezethez.
Még nem végleges
Majd még dumáljunk
Majd hívjál
Majd kereslek
De elérhetetlenek leszünk
Ha már végleges lesz.
Rend
Ami az adataidat őrzi
Szortírozza
De tizedszer is
Bekéri újra
Olyan mint a demensek:
Gyűjtöget
Pakol
Magában eltéved
Veszi el az idődet
Dugdossa rejtekhelyekre
Neked
Előled
Magának
Dehogyis magának:
A demenciának.
Jaj kislányom
Hova is tettem
Hova is tettem
A memóriádat?
Az ami körülvesz
Csak néz üresen
Mint a demensek
Neki hiába mondod el
Százszor
Logikusan és türelmesen
Hogy ez itt az egy életed
A kamerái
Csak merednek rád
És vesznek.
Gátmetszést doktor úr
Én nem kérek
Szülök én inkább egy álló napon át
Hát akkor anyuka
Gátmetszés nem lesz
De a kórház is demens
És gátmetszés lesz.
Jajistenem
Ifjúság néni
Hova tetszik menni?
Éjszaka van most nem megyünk sehova
Éjszaka van nem reggel
Éjszaka van ilyenkor alszunk
Éjszaka van feküdjön vissza szépen
Csak vegye le a kabátot
A retikült is kérem!
Az a sok hangya
Tényleg ott van
Hiszel is nem is
Háttérhatalomban
És az ideológiák
Régi
Drágakővé nemesült
Demenciák.
Te agymosott!
Demencia
A tiszta szeretetben
A fertőtlenített okban
A fertőtlenített oknál fogva
Steril okozatban
A megcsonkított
Kisállatban.
Demencia szomszéd
Azt a szörnyen kurrogó kandúrját
Azt hova tette?
Kiheréltette
Hát persze kiheréltette.
A törölt járatokban
A tranzitzónába ragadtan
Padlón fekve
Félálomban felismert
De rögtön elfelejtett
Rendszerszintű hibában
A rendszerszintű hibáktól
Hemzsegő világban
A gonosz jövőtől már
Háromévesen is rettegőben
Akinek a meséket mégis
Boszorkány nélkül mesélik
A gyermek mentális nyugalma
Érdekében.
Nem vagyok agymosott!
Te vagy az agymosott!
Nem a szélmalom
Kapja fel az őrült lovagot
És vágja a földhöz
Hanem a fizika:
Szél
Gravitáció
Demencia –
Csakis egy őrült
Hiheti hogy kiszállhat
Ha a demenciára
Támad.
Tudomány bácsi
A bizalmamért jöttem!
Hú kisfiam azt én
Valahova tettem
Valahova tettem…
A bolygó ami egykor
A levegőjét neked adta
Most a füledbe
Megállás nélkül
Csak mondja mondja
Hogy ő nagyon beteg
Meg hogy rajtad kívül
Nem maradt senkije
Meg hogy nem akar ám feltartani téged
Meg hogy ő csak kérdez
A válaszaidba belealszol
Ébreszt
Nyolcmilliárd demensért
Tolja rád
A felelősséget
Ebből vagy három
Mindig alszik éppen
Igen de
Mi lesz ha
Felkelnek éjjel
És a vécén elesnek?
A gyógyszerek is demensek
Egyenként senkitől
Semmit sem akarnak
De csapatban azonnal
Összevesznek –
Te narcisztikus
Szörnyeteg
Csak akkor nem lehetsz
Ha reggeltől estig
Mint a gyógyszereket
Porciózod a figyelmedet.
Fáradsz
Demens társadalmadnak
Vacsorát adsz
Eszel és beszélgetsz vele
Nem ismer meg
Másokkal beszél végig
Félsz hogy csak magadat
Etetted meg
Nyitott szemmel
De tapogatózva jössz ki tőle.
Csak öt percre dőlsz le
Valami puhára
Olyan puhára
Hogy felébreszt
Mert folyik a szádba –
Köpködve fuldokolva
Ismersz rá a fekhelyedben
A demenciára.
Emészti társadalma
A demenciáját
Emészti társadalmát
A demenciája –
Minthogyha a Holdon
Karatéznának egymással
Ketten
Esetlenül
Lassan
De életre-halálra.
És alattuk idelent
A helyzeted.