Harc poetica (Versek)

Harc poetica

‍

Míg kék irónnal írod

derűd égre, dombra,

tar Terra terén sírok

vermét vájja bomba,

míg ötölöd, hatolod

dadogva is igéd,

ötli ki véghatalom

apokalipszisét,

nincs méltó metaforád

gyalázat gyászára,

jelződ, se metaflórád

gyopárnak álcázva,

strófák soráthajlásán

EMG-s géppisztolyt

Múzsára fogó sátán

poézist lepiszkol,

szóköz lövészárkain

hullára hull hulla,

lézerfegyveres Káin

ujja húzza újra,

az első és második

világ infernóra

vámpírság vivátozik

triplázni régóta,

trendi Drakula trakta

atomfejű nyárssal

magzatvízbe csap, latra

magvat, nemet nyársal,

de balladaburokban

ha dobban embrió,

zengd kabalahúrokkal,

szakadj meg érte, ó!

‍

Halotti beszédes

‍

Letakart tükör, a csend kiterítve,

nagymama alszik, járj lábujjhegyen

a halhatatlanság gyermekkorában.

Míg üdvlap boldog szülinapot üzen

boldogtalannak, már megboldogult,

születés halállal helyet cserélget?

Halálra táncoltató zenebonában

ropják országok lányai táncuk,

kik kárhoztatnak ballada báljába?

Haza-hiúi futballmérkőzésen

egész lelátó ellenfélnek drukkol…

…látjátok, feleim, szemetekkel?

Magtalanságot megtorló merénylők

„Allah akbar”-ja késel metropoliszt,

szavazatmagot vet el a halál?

Míg nyílnak a bankok pénzkoszorúi

Covidos számlák sírhalom-strasszéin,

nullák hulláit hizlalja nihil?

Mesterséges unintelligencia

hazátlant pogromoz hadjáratába

hősi halált lejárató kóddal.

Dühöngő elmejárványok után,

ha jön majd a nagy temetési nap,

dörgő göröngyök röhögnek ideát?

Letakart lelkiismeret, nagymama,

Atya, Fiú mennye kiterítve

a halhatatlanság gyermekkorában.

Holdkóros kor

‍

Már ókortól holdkóros tolong, ó,

ha holdporos dobon szól toborzó,

barlangrajztól a napi földrajzig

mamuthorda, leopárdtank rajzik,

romhalmaztól üvegpalotákig

lövészárok gazán géz virágzik,

tétova léptű, sápadt holdkóros

aláaknázott agyrémet ostromoz.

Buszból frontra lökdöstek ki hármat,

három napig még élve hajrázhat,

repülőroncs fekete doboza

utasterek sikolyát bogozza,

mikor halálos ölelésben mind

kapaszkodik ösztöne szerint

szál szalmaszálba, lenhajú holdba

testet, lelket világgá szórva.

Ha krónikus holdkóros korokban

kimondhatatlan szorong torokban,

vizespoharakkal csörömpölve

konyhán cserepes szomj matat körbe,

időzónákra dűlt toronyóra

mutatója a holt időt rója,

sugár felé kinyújtott légi kéz

még földönfutó árnyékot idéz,

egyensúlyoz felhőn, lajtorjákon,

nem követi Jákob, angyallábnyom,

nyaka törik, észre sem veszi,

holdba hantolják, holdféreg eszi.

‍