„Ahhoz, hogy az ember elkezdjen írni, rá kell jöjjön arra, hogy író az nem halott” – Kemény Zsófi Marosvásárhelyen

Május 20—21. között zajlott Marosvásárhelyen a DeepDive innovatív kulturális-tudományos fesztivál, amelynek célja megteremteni a szellemi fejlődéssel foglalkozó fiatal felnőttek erdélyi közösségét. A fesztivál egyik fő eseménye Kemény Zsófi és Imre Eszter beszélgetése volt, amelyből kiderült, milyenek egy olyan sokoldalú alkotó mindennapjai, aki kortárs költő, író, forgatókönyvíró, slammer, és még rapszövegeket is jegyez Sophie Hard álnéven.

Imre Eszter, a beszélgetés moderátora nagy izgalommal és kíváncsisággal kezdett bele a beszélgetésbe, első kérdése az volt, milyen ebbe az írói szerepbe, közegbe „beleszületni” mint Kemény István író lánya. Zsófi elmondta, hogy számára valóban kérdéses volt, hogy akkor is eszébe jutott volna-e írni, ha nem vette volna körbe az irodalom kiskorától kezdve, de erre a választ talán soha nem fogja megtudni. A tényleges „megvilágosodás” akkor történhetett, amikor unalmas óráin a füzet margójára felírt rímekből, szókapcsolatokból összeállt „valami”; bár nem tudatosította, de épp írt, alkotott. Ezt a „valamit” küldte el egy diák-költő találkozóra, ami megerősítette benne hivatástudatot. Továbbá az örök kérdés is elhangzott: elég-e az íráshoz a tehetség, a környezet vagy meg lehet ezt a szakmát tanulni? A válasz egyértelmű: tanulni, fejleszteni kell az íráskészséget, sokat kell olvasni és beszélgetni más kortárs írókkal.

‍

Mi a helyzet az ihlettel? „Nagyon sokáig irtóztam ettől a szótól, hogy ihlet” – érkezett a válasz. Mint kiderült, Zsófi nem szereti ezt a kifejezést, úgy gondolja, nem elég csak úgy „ráhányni” a papírra azt, ami éppen eszébe jut, hanem utána alapos munkával strukturálni, formálni kell a gondolatot. Van egyfajta késztetés az emberben, képes csapot-papot otthagyni, hogy leírja azt, ami az eszébe jut, „akár még tányércsapkodós veszekedés közepette is azt mondom, hogy stop, mert nekem ezt most le kell írnom, mert jött az ihlet”. Ugyanakkor kiemelte, hogy számára megfelelőbb az ötlet szó, mintsem az ihlet. Egy „műhelytitok”-ra is fény derült: ha épp nem olyan szituációban van, hogy le tudná jegyezni az ötletét, mondjuk elalváskor, akkor elismételi magában tizenhatszor azt a megjegyzendő ötletet, és reggel ezzel a gondolattal ébred. 

‍

Kemény Zsófi pályakezdőként verseket, majd slamszövegeket kezdett el írni. Továbbá tizennyolc éves korában keresték meg azzal a feladattal, hogy írjon meg egy regényt egy akkor induló újságírói kiadónak. A beszélgetés során kiderült: Zsófi álma egy olyan könyvet írni, amiben nincs konfliktus – ez azonban véleménye szerint szinte lehetetlen, ugyanis a ma már csak a történetek érdeklik az embereket.

A zárókérdés jól összegezte az esemény hangulatát: arra a felvetésre, hogy milyen más szakterületen tudná elképzelni magát, Kemény Zsófi a rá jellemző öniróniával válaszolt: „Szerintem semmi másra nem lennék alkalmas! Bár lehet, hogy erre sem.”

Fotó: Mariș Cristian Daniel

‍