.svg)
Új fényesmatrica-korszak fotográfialáza, / imitációm öröme, illúzióm boldogsága, / az élet egy nagy fotóverseny csupán.
Egy-két dolgot irigyelek a kilencvenes évek szerkesztőségi életéből.
Egy csupor kávét kortyolgatunk. / Hol fáj? Kérdezgetjük a testünk.
Apám egy nyáron elvitt magával az Adriai-tenger partjára. A barátaival meg azok feleségeivel mentünk, az egyiknek volt egy 75-ös Volkswagen T2-ese, abban utaztunk mind.
A cannes-i cirkusz – szokás szerint – már megint jóval Cannes előtt elkezdődött.
Szó bennszakad, hang fennakad, „lehellet” megszegik, amikor egy-egy ilyen igényesen elkészített, több kameraállásos, gondosan vágott televíziós koncertbe merülök.
Hogy is gondoltuk mi, felnőttek, hogy nem építettünk tengert?
Az erdélyi férfi és a Tárgy olyan különös egységet képez, mely különös egységet – tudja ezt mindenki – legjobb nem bolygatni. Mert öröktől fogva az erdélyi férfi az ő tárgyai közepett teljesedett ki.
