Önéletrajz (Versek Király Zoltán fordításában)

Önéletrajz

(Autobiographie)

‍

elvtársam, mit

valljak be?

a lezárt határok és a sötétség

idején születtem

kis időre rá államosították a házat

minden bizonnyal rokonaim múltjánál

sokkal fontosabb a tény

hogy kedvelem az expresszionistákat

és a dús kebleket.

iskoláimat

’44 után jártam ki

minden társasági tagságomnál meggyőzőbbek

gondolom

a könyveim

szorosabb kapcsolatot

a felvilágosodással ápolok, tengeri tájakkal,

elveszett vágyálmokkal

este hallgatom a híreket

tényleg érdekel a politikai helyzet

állandó lakhelyem csak villanyszámlák,

újságok,

tiszteletdíjak

címzettjeként létezik

miben hiszek? nem a felfegyverkezés

vagy a feltámadás boldogulásában

látják, kérem, a látóhatár homályos

akárcsak az önök elképzelése

rólam.

‍

Felosztott világ

(Geteilte Welt)

‍

a szekercével

kettéhasítom

az asztalt: egyik felét

neked, másikat nekem. köztük

van az egyedüli határ, amit

útlevél nélkül átléphetünk. a szoba északi

felében éldegélek én a

magam meggyőződésével, te a tiéddel

a déli felében.

amit teszünk, diplomáciai

okokból tesszük.

ha hallgatunk,

az egy taktika. ha beszélünk,

mindig valami másra

hivatkozunk.

kifürkészhetetlenségünk titkosrendőrsége

bármelyik pillanatban erőszakhoz

folyamodna,

ha nem lennének szemtanúk

a halak, a harisnyanadrágok és a festmények.

a pénzügyi tárgyalások

(sokadjára megszakítva

és újrakezdve)

legtöbbször az ágyban

végződnek.

a történések, hangulatok és kis hiúságok

írják együttélésünk

történetét.

mit teszünk

a jövőért?

paszulylevest eszünk, befújjuk magunk

francia parfümökkel

és az utánunk jövőket megtanítjuk

hozzánk hasonlóan gondolkodni.

a kölcsönös bizalom: mind

nagy szavak. emeljük poharaink

egészségünkre, mert

másként

nem tehetünk.

a béke

az idegek leglabilisabb

állapota.

‍

Ez a vers

(Dies Gedicht)

‍

persze más irányba is mehetett volna

ez a vers;

például a belső emigrációba mehetett

volna,

vagy emigrálhatott volna, és elmenjen a francba.

persze növeszthetett volna szakállat

fecseghetett volna virágokról

vagy cipőt fényezhetett volna, hogy

némi zsebpénzt keressen;

kétértelműen jelezhetett volna, akár

egy kapus.

persze bocsánatot, időpontot vagy kihallgatást

kérhetett volna

ez a vers,

vagy, egészen egyszerűen, sírhatott volna nekem;

orvosi igazolást is szerezhetett volna.

persze eszmékkel és fegyverekkel és lelkiismeretekkel

léphetett volna közbe;

vízbe fulladt matrózok után kutathatott volna;

éjjel dicsérhette volna az éjszakát, nappal a Napot;

finnyáskodhatott volna erre-arra.

persze rábízhatták volna a holtak halálát

és mindenkinek igazat

adhatott volna

ez a vers,

vagy a néma részegség áldozatául eshetett volna,

vagy megjátszhatta volna az őrültet

ez a vers.

persze egy nekrológ is lehetett volna

vagy egy születésnapi jókívánság,

isteníthette volna a Holdat vagy egy szeretőjét

vagy saját magát

vagy unalomtól ásíthatott volna.

persze,

persze

mindent megtehetett volna

és semmit sem tehetett volna

ez a vers,

ez a vers,

amelyik nem emigrál.

‍

Riemenschneider.

Szent Vér oltára.
Szent Jakab- templom

(Riemenschneider.
Heilig-Blut Altar.
St. Jakobs Kirche)

‍

Mi atyánk, ki te is

emigráltál és magad után hagytad

ezeket a csepegő gyertyákat

szüntelenül, akár az életek,

amik nem számítanak. Ha

valaha még visszatérsz, átváltozva

vagy sem és ha lesz esélyünk

követni téged vagy

erőnk eltávolodni

tőled?

Csak vigyázva le akartunk

emelni

a szédítő magasságból, leültetni

a földre a harmatos fűbe. Te

kicsúsztál

kezünkből. Eltűntél.

És kezeink a levegőben

várakoznak

ostoba gesztusokba

merevedve,

értetlenül, üresen.

Karácsony, 2011

‍

Király Zoltán fordításai

‍