Kálmán napján megtörik a jég?

Hajdu Szabolcs ráérzett egy jól működő, színházból nagyvászonra adaptálható párkapcsolati-kamaradráma-formulára Ernelláék Farkaséknál című filmjében, és ennek továbbgondolását kínálja a Kálmán-­nap is, illetve a trilógiának szánt sorozat harmadik, Egy százalék indián című része, amelyet 2024 októberében terveznek bemutatni Magyarországon, Kolozsváron pedig a jövő év elején.

Ismét két, válságban lévő házasságot láthatunk 18-20 év után (ezúttal gyermekek nélkül, őket szüleik előzékenyen a nagyszülők gondjaira bízták egy rövid névnapi koccintás erejéig). Az előző film labirintusszerű, kispolgári bérlakását extravagánsabb, de szűkebb tér váltja fel, egy látszólag nyaralóból átalakított, faburkolású ház nappali-konyhája, melynek falairól ezúttal sem hiányzanak a könyvek, CD- és DVD-oszlopok, közepén lomtalanításon talált „art deco”-kanapé, és amelynek harmonikus, rurális környezetét csupán néhány vágókép erejéig ismeri meg a néző.

A történet vázát filmelődjétől némiképp eltérő körülmények és konfliktusok képezik, mégis mintha ugyanazokkal a szereplőkkel történne meg mindez. Különösen érezhető ez Hajdu Szabolcs karaktere (Kálmán) első perceiben, aki ezúttal nem az agresszióhoz forduló férfiak eszköztelenségéről értekezik hosszasan, csupán arról, hogy az élet oroszlánrésze nem más, mint szenvedés, és ezt egy gyermek nem tanulhatja meg elég korán, például elemi iskolásként. A film első konfliktuseleme ugyanis az, hogy a vendégségbe érkező Zitáék (Földeáki Nóra és a korábbi filmben szintén szereplő Szabó Domokos) jobb iskolába szeretnék íratni gyermeküket, és ehhez szükségük van Kálmánék lakcímére – és természetesen beleegyezésükre. Kálmán felesége, Olga (Tóth Orsolya) azonnal vállalja a szívességet, férje azonban kezdetben határozottan ellenzi az ötletet. A két film stábja is nagyrészt ugyanabból a jól összeszokott színészgárdából áll, a két házaspár mellett feltűnik az Ernelláék első perceiben is látható Gelányi Imre, ezúttal csupán pár fokkal „józanabb” szerepben, Ernőt, a „lomtalanításon talált” „ezermestert” alakítva, aki nem csak gyermekét, de nemrég elhunyt feleségét is eltemette már.

Lehetetlen nem párhuzamot vonni a két filmes projekt között, ugyanis mindkét film struktúrája és konfliktuselemei hasonlóak: a titokban tartott hűtlenség ezúttal nem egy hirtelen megrövidülő skóciai emigrációt, hanem egészségügyi problémákat szül (amire természetesen nincs jobb gyógyír a pálinkánál), a lánytestvérével állandóan rivalizáló Ernellát a megállíthatatlanul csacsogó Zita helyettesíti. Mindent egybevetve azonban a Kálmán-nap jelentősen komikusabb filmelődjénél: olyan hétköznapi szituációkban bújik meg a humor, mint a feneketlen pálinkásüveg körüli vita (Kálmán erős meggyőződéssel állítja, hogy a legjobb vajdasági birsalmapálinkával kínálja vendégeit, akik szerint egyszerűen átverték holmi vegyes pálinkával), vagy az, hogy az apró gesztusokat és figyelmességet hiányoló Zitára férje azonnal ráförmed, hogy „most kapott a születésnapjára egy kurva nagy orchideát”, de ilyen a felszínes csevegésbe menekülő Zita konyhapszichologizálása, aki egy adott ponton megkérdezi a szűkszavú Ernőt, hogy legalább „kiteljesedett” életet élt-e fiatalon elhunyt felesége, amit az igen egyszerűen kommunikáló férfi nehezen tud értelmezni.

Azért is fontos támpillére a humor a Kálmán-napnak, mert a drámai töltet nem tudja meghaladni filmelődje mélységeit. Javarészt ugyanazokkal a problémákkal találkozunk, mintha minden középkorú házaspár sorsszerűen az elhidegülés és hűtlenség felé sodródna az évek során, fókusza mégis sokkal intimebb. Ezeket kizárólagosan a házaspárokra vetíti (egyik család gyermekei sem jelennek meg a képernyőn), a szereplők igyekeznek megoldásokkal szolgálni a problémáikra, még ha nem is a legjobbakkal (például költözzenek el vagy vállaljanak egy újabb gyermeket). Ehhez mérten a film könnyedén lavíroz az élőbeszédszerű, banális dialógusok („szóval azért vannak ezek a… [az] ilyen… dolgok”, mondja hosszú gondolkodás után Zita) és az ironikusan kifordított macsó mondatok között (például Kálmán hosszas eszmefuttatása arról, hogy tőle legalább annyira „karakteridegen” a házimunkában való részvétel, mint kutyától a nyávogás). Mindezek kontextusában még erősebben hat a veszekedés hevében elejtett erőszakkal történő fenyegetés vagy egy szexuális zaklatásba torkolló szívesség.

A Kálmán-nap fordulatot fordulatra épít, néhol természetéből eredően túloz, néhol szándékoltan banális: az biztos, hogy egy pillanatra sem engedi el nézője figyelmét. A közel háromórás nagymozifilmek tömkelegében kifejezetten üde színfolt egy feszesre szabott, kevesebb mint másfél órás vizuális projekt. Ahogy az várható is: nincs nagy dobra vert happyend, nincsenek varázsintésre megoldott családi-párkapcsolati dilemmák, csak a múltba való kapaszkodás, egy újabb kör pálinka, a házibulikból kimaradhatatlan nosztalgikus tánc és egy röviden felcsendülő, szép emlékeket idéző dal – már amennyi belefért belőle a film költségvetéséből.

Nem lehet ugyanis a film helyenkénti hiányosságairól beszélni a filmforgatás körülményeinek ismertetése nélkül: a filmegészben aprónak tűnő kiforratlanságok még inkább eltörpülnek ezek ismeretében. A filmforgatás mindössze két hét alatt történt a rendező egy ismerősének lakásában,¹ a szintén 2023-ban bemutatott Most vagy soha! költségvetésének becsült kétszázadából.² A korlátozott forgatási idő ellenére az operatőri munka briliánsan igazodik az igen limitált belső térhez, megtalálva azokat a finomhangolásokat és könnyed kameramozgásokat, amelyek megágyaznak a dialógusnak; az ablakon beszűrődő fénysugarakat vagy a reménytelenség komponálhatóságát. Bár jelen írásból úgy tűnhet, a Kálmán-nap minden sikerét beárnyékolja a sokat emlegetett filmelőd, a képi megvalósítás határozottan olyan aspektusa a filmnek, amely messze túlszárnyalja az előző filmes projektet.

Egy hiánypótló kamaraszínházi filmes trilógia közepén járunk: a Kálmán-nap méltó folytatása az Ernelláék Farkaséknál című filmnek, a filmelőd ismerete nélkül is kifejezetten üde filmes élmény, helyenként jólesően friss humorral, helyenként húsba vágó felismerésekkel, amelyeket sokszor a terjengősebb filmek sem ragadnának meg jobban.

Kálmán-nap, színes magyar–szlovák–amerikai film, 72 perc, 2023. Rendező: Hajdu Szabolcs. Forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs. Szereplők: Hajdu Szabolcs, Tóth Orsi, Szabó Domokos, Földeáki Nóra, Gelányi Imre. Operatőr: Bántó Csaba. Vágó: Zuzana Cséplő. Zene: Hajdu Szabolcs. Producer: Hajdu Szabolcs, Jim Stark, Prikler Mátyás.

Jegyzetek

¹          Forrás: Kun Zsuzsa interjúja Hajdu Szabolccsal a Klubrádióban. Forrás: YouTube, 2024. március 12. Online: https://youtu.be/07m5t6ti6es?si=l3j93fHO_5lpu_2n (2024. 09. 15.)

²          Kónya Rita: Hajdu Szabolcs: a Petőfi-film költségvetéséből 200 Kálmán-nap készülhetne el. Forrás: Euronews, 2024. március 5. Online: https://hu.euronews.com/2024/03/05/hajdu-szabolcs-film-magyarorszag-allami-​tamogatas-szinhaz-rendezo-muveszet (2024. 09. 15.)

‍