Képzeld Istennek magad

‍Imaginează-ți că ești Dumnezeu

‍

Szereplők: Vibko, Stanko

Stanko nagyon fiatal, talán 17 éves. Vibko valamivel idősebb. Mindketten egy búvóhelyen húzták meg magukat, egy polgárháborútól gyötört városban.

Vibko: Megfáztál?

Stanko: Nem…

Vibko: Látom, tele vagy piros pöttyökkel. Fázol?

Stanko: Nem…

Vibko: Nincs egy zubbonyod, valami vastagabb, amit magadra teríthetnél?

Stanko: De igen.

Vibko: Jegyezd meg jól, amit mondok. A zubbony szent. Még ha dübörög is a kánikula, jó, ha van nálad zubbony. A zubbony bármire jó. Hova valósi vagy?

Stanko: Krikovi.

Vibko: Hol az a Krikov?

Stanko: Itt van… két hajításnyira.

Vibko: Jó. Akkor, először is, lássalak teljes menetfelszerelésben, ahogy kell. Jól jegyezd meg, néha rejtőzködnöd kell hosszú órákon át… vagy egy napig, esetleg kettőig. Ha nem vagy jól felszerelkezve, annyi neked. Megértetted?

Stanko: Igen.

Vibko: Ne játszd a Rambót, mert ez nem egy film. Hogy rendesen intézd a dolgokat, ahhoz felszerelés kell. Fogd a kesztyűket.

Stanko: De nem is fázom.

Vibko: Vedd fel a kesztyűket, azt mondom. Vigyázz az ujjaidra. Az ujjak fontosak. Ha megfagynak az ujjaid, annyi neked.

Stanko: Köszönöm.

Vibko: Másrészt, igyekezz lazítani. Nem kell félned. Nincs miért félned. Ha félsz, véged… Félsz?

Stanko: (kicsit nyugtalanul) Nem.

Vibko: Nyújtsd ki a kezed… A másikat is… (Nézi a kezeket.) Látom, remegsz egy kicsit.

Stanko: Elmúlik, nem vészes…

Vibko: Látom, hogy izzad a tenyered. Legelőször is nyugodtnak kell lenned és nem szabad fáznod. Vegyél egy cigarettát, a cigi megnyugtat…

Stanko: Nem, mert nem cigizek…

Vibko: Atyavilág… Hány éves vagy, te?

Stanko: Tizenhét.

Vibko: És az iskolában nem cigiztél soha?

Stanko: Megpróbáltam… de szinte hánytam.

Vibko: Nem baj, nem vészes. Kérsz egy sört?

Stanko: Igen, inkább…

         Vibko kinyit két sört. Mindketten isznak.

Vibko: Most már jobban vagy?

Stanko: Igen.

Vibko: Ettél ma valamit?

Stanko: Nem, mert nem tudok enni reggel.

Vibko: Nem jó, amit csinálsz.

Stanko: Reggel iszom egy kávét, és annyi.

Vibko: Figyelj, fiú… reggel, amikor idejössz, nem lehetsz étlen. Ahhoz, hogy rendesen végezd a dolgot, mindenekelőtt enned kell reggel. Hallod? Van, aki reggelit csináljon neked?

Stanko: Van…

Vibko: Na, felkészülni…

         Stanko egy huzatból távcsöves puskát vesz elő, és tüzelőállást vesz fel.

Vibko: Ne támaszkodj annyira a puskatusra… Így… És legyél nyugodt, nyugodtnak kell lenned, nem siettet bennünket senki, megértetted? Képzeld Istennek magad. Az Isten nem siet soha. Csak akkor lősz, ha olyan nyugodt és hideg vagy, mint a jég… És csak akkor, ha érzed, hogy a szíved is rendesen ver. Rendesen ver vagy sem?

Stanko: Ver.

Vibko: Tanultál játszani valami hangszeren?

Stanko: Hegedűn egy kicsit.

Vibko: Tökéletes, képzeld el, hogy hegedű vagy. Egy hegedűs számára a hegedű a saját test szerves részét képezi. Amikor hegedülsz, a zene a testedből tör elő. Érted tehát, szükséges, hogy a golyó is, mint testednek része, lökődjön ki a szervezetedből. Ha félsz a saját puskádtól, annyi neked.

Stanko: Nem félek.

Vibko: Használtad már ezt a puskát?

Stanko: Igen.

Vibko: Akarom mondani: lőttél már éles lőszerrel?

Stanko: Igen.

Vibko: De lőttél valaha emberre? Öltél embert valaha?

Stanko: (önkéntelen, őszinte nevetés) Egyszer egy galambot.

Vibko: Elég a galambokból. Most ezekre a szemetekre kell lőni, itt, előttünk. Tehát ma van a napja, amikor lelövöd az első szemetet.

Stanko: Igen…

Vibko: Na, nyomd a szemed a távcsőre… Mondd magadban, hogy ma van a keresztelő napja… a tűzkeresztségé… Minél hamarabb keresztelünk meg, annál jobb. Mit látsz?

Stanko: Hát, az utcát…

Vibko: A tömbházat teraszokkal, azt látod?

Stanko: Igen.

Vibko: A benzinkutat?

Stanko: Igen.

Vibko: Tökéletes… Maradj ezen a sávon. Az első ember, aki mozdul, az a tiéd.

Stanko: Látok két mámikát. Azt hiszem, a piacról jönnek.

Vibko: Nagyon jó, válaszd ki az egyiket és ereszd ki a belét.

Stanko: Á, nem, nem tudok lelőni egy mámikát… Nem akarom egy mámikával kezdeni.

Vibko: Mindenesetre, nekünk az a legfontosabb, hogy kényszerítsük ezeket a szemeteket, bújjanak csak meg a lyukaikban, mint valami patkányok… Mert tudnivaló, hogy patkányok, mert nincs és nem is lesz soha, ahova menjenek. Amikor lősz, erre gondolj. Mondd azt, hogy tulajdonképpen patkányokra lősz, megértetted?

Stanko: Igen.

Vibko: Hogy is hívnak tulajdonképpen?

Stanko: Stanko.

Vibko: Engem Vibkónak neveznek. Nem kell félned a patkányoktól. Ne is sajnáld őket. A patkányok azok patkányok… Hogy fiatalok, öregek, hím- vagy nőneműek, kölykök, nem számít. Ezek a patkányok fel akarják zabálni az országunkat, ezért kényszerítjük őket, hogy megüljenek maguknak. Ez a te feladatod. Érted, mit akarok mondani?

Stanko: Igen.

Vibko: Jól értem, hogy nem voltál sorkatonai szolgálaton?

Stanko: Nem, még nem.

Vibko: Pásztázz a tekinteteddel, pásztázz még… Keress, keress a puska csövével, ne bénulj le… Ne várd meg, hogy ők lépjenek a célkeresztbe, keresd őket, keresd folyamatosan… Seperjen a tekinteted, seperjen végig az utcán, figyeld a tömbházbejárókat, az ablakokat… Koncentrálj az ablakokra, látod az ablakokat?

Stanko: Igen…

Vibko: Az ablakok fontosak. Gondolj arra, hogy túl a falakon és az ablakokon minden tele van patkányokkal… Minden a tied, ami az ablakok mögött mozog, és tűz!

Stanko: Látok még egy mámikát, aki ruhákat tereget az egyik teraszon.

Vibko: Hogy az ördögbe látsz te csak mámikákat mindenhol? Akárhogy is, mielőtt lemegy a nap, le kell lőnöd egy patkányt. És ha a mámikák napja a mai, kiválasztasz egy mámikát, ez van… Akadnak ilyen napok is.

Stanko: Látok egy kislányt is, akik egy babával játszik.

Vibko: Hol?

Stanko: Egy teraszon.

Vibko: Ahogy mondtam… hemzsegnek a patkányok mindenütt. Figyelj, nem kell szánni a patkányokat, különben ők jönnek és szétrágják a beledet…

Stanko: Mégis, nem kezdhetek el gyerekeket ölni…

Vibko: Te fiú, csináld úgy, ahogy szerinted rendben van. Te döntesz. Akárhogy is: a munkát el kell végezni. Mielőtt lemegy a nap, kell legyen legalább egy döglött patkányunk ebben a szektorban… Mert lélegezni se hagyhatjuk őket.

Stanko: Akkor már inkább egy mámika, mint egy babázó kislány.

Vibko: Túl sokat gondolkozol, fiú… De nem vészes, jogod van gondolkozni… Habár, ami engem illet, mindig felteszem a kérdést: vajon Isten gondolkodik? Én nem hiszem, hogy az Isten gondolkodik… Az Isten cselekszik, ennyi az egész… (Szünet) Még játszik?

Stanko: Igen.

Vibko: Múlt héten egy másik körzetben voltam, ott, a dombon, ahol a víztorony van, ahol a Tito sugárút kezdődik… Beláttam egy egész tömbházudvart. És én is azt láttam, amit te most, mindenféle vénségeket, akik ki-be jártak, amilyen gyorsan csak tudtak… Egyszer csak egy ugrókötelező kislány került a célkeresztembe. Eltelt két óra és idegesíteni kezdett, szándékosan csinálja, mondtam magamnak, ugrál, hogy csúfot űzzön belőlem… Akkor küldtem neki egy figyelmeztető lövést, úgy három méterre, hogy fogja fel. Amire a hülyéje ordítani kezdett és elhúzott azonnal, elbújt a házban. Csakhogy tíz perc elteltével újra előjött, a kicsik gyorsan felejtenek, és megint nekilátott, hogy átszökdeljen a szerencsétlen ugrókötél felett… Egy órán át csak néztem. Felhúztam magam, és megint küldtem egy golyót neki, most már közelebb, szinte eltaláltam az ugrókötelét. A hülyéje megint ordítva szaladt el, és elbújt egy ideig. Csakhogy tíz perc múlva megint látom, hogy kidugja az orrát, figyelget jobbra-­balra, és megint előbújik az odújából, méghozzá lábujjhegyen, mintha nem akarna felébreszteni valakit… És újrakezdi. Egész nap az idegeimre ment az ugrókötelével… Csak hat tartalékgolyóm volt, de mégis kilőttem egyet, hogy eltakarodjon… És a hülyéje megint elhúzott és megint visszatért…

Stanko: És?

         Szünet.

Vibko: Akárhogy is: a patkány az patkány.

Stanko: (A puska távcsövén keresztül fürkészve) Na, megjelent egy fickó.

Vibko: Hol van?

Stanko: A benzinkúttól jobbra… Látod?

Vibko: Nem.

Stanko: Mit csináljak?

Vibko: Rejtőzködik, szalad, mit csinál?

Stanko: Nem, normálisan jár.

Vibko: Hát, akkor a tied… Tartsd célkeresztben, menj együtt vele lassan, és ha érzed, hogy a kezedben van, tüzelj…

Stanko: Bizarr…

Vibko: Mi?

Stanko: Nem értem, miért nem siet.

Vibko: Na ez jó. Nem a te dolgod. Csesszél bele… Nem siet, az ő dolga. Neked ad így több időt.

Stanko: Szerintem hullarészeg.

Vibko: Egy apóka?

Stanko: Nem túl öreg… besorozhatónak tűnik…

Vibko: Bravó, ez a te patkányod, elmondhatod, hogy tökéletes patkányt lőttél. Adj neki!

Stanko: Hagyom, hogy átkeljen az utcán.

Vibko: Vigyázz, mert a végén még szaladni kezd.

Stanko: Nem, pont a célkeresztemben van… Most látom, hogy van nála egy szatyor is… Teljesen felelőtlen ez a fickó, egyáltalán nem siet.

Vibko: Ha átkel az utcán, azt jelenti, hogy a tejesboltba megy.

Stanko: És hol az üzlet?

Vibko: A benzinkút mögött, balra, nem látjuk innen.

Stanko: Akkor először hagyom, vásárolja meg, amit akar.

         Vibko még kinyit egy sört.

Vibko: Még kérsz egyet?

Stanko: Igen.

         Mindketten isznak.

Vibko: Mit csinál az embered? Bement a tejesboltba?

Stanko: Igen, visszatér… Számolja a visszajárót… Vett három üveg tejet…

Vibko: És most sem siet?

Stanko: Nem.

Vibko: Vigye el az ördög, tüzelj! Magának keresi a bajt. Szándékosan csinálja, hogy csúfot űzzön belőled. Gyerünk már, mi a franc, olyan, mint az úszás, tényleg be kell ugrani a vízbe.

         Stanko lő.

Vibko: Leterítetted?

Stanko: Nem tudom… Látom, hogy elesett, de… Eltörtem az egyik üvegét… Kifolyt az egész tej…

Vibko: Még lőj egyszer. Gyerünk, mert jogod van két golyóra.

Stanko: Nem bírok… Hányok a tejtől…

‍

‍

KARÁCSONYI ZSOLT fordítása

‍