Aztán feltűnnek Ők a színpadon, a másvilág küldönceiként. Elfoglalják a helyüket, a zümmögők elnémulnak, és mindenki egyszerre összpontosítja figyelmét az első hangra.
Új fényesmatrica-korszak fotográfialáza, / imitációm öröme, illúzióm boldogsága, / az élet egy nagy fotóverseny csupán.
Egy-két dolgot irigyelek a kilencvenes évek szerkesztőségi életéből.
Egy csupor kávét kortyolgatunk. / Hol fáj? Kérdezgetjük a testünk.
Apám egy nyáron elvitt magával az Adriai-tenger partjára. A barátaival meg azok feleségeivel mentünk, az egyiknek volt egy 75-ös Volkswagen T2-ese, abban utaztunk mind.
A cannes-i cirkusz – szokás szerint – már megint jóval Cannes előtt elkezdődött.
Szó bennszakad, hang fennakad, „lehellet” megszegik, amikor egy-egy ilyen igényesen elkészített, több kameraállásos, gondosan vágott televíziós koncertbe merülök.
Hogy is gondoltuk mi, felnőttek, hogy nem építettünk tengert?