.svg)
vársz rám, ugye? / szeretnél velem zsiráfokat kigyógyítani a bipolaritásból
Lina Meruane elmondja a vele készült interjúban, hogy mindig is zavarták a szigorú értelemben vett műfaji keretek, és írásművészetében arra törekszik, hogy ezeket a határokat elmossa.
S bár az egyazon dráma ihlette színpadi elképzeléseikben a legapróbb részletig különbözően viszonyultak a Nagy Will hattyúdalához, egy vonatkozásban mégiscsak egyetértettek, bármennyire is furcsa ez..
Sötét kontúrok, egymásba átfolyó felületek és vastag festékrétegek szabják meg ezeket a műveket.
Olyan városban élünk, mit képernyőn soha nem látni. Romok közt élünk. Betört ablakok szilánkjai borítják talpunk alatt a földet.
Az már egy másik kérdés, hogy milyen a magyar irodalom onnan számomra: néha elég távoli, és nem mindig vagyok biztos benne, hogy ez baj.
Apám megjött a szolgálatból. Ledobta a vasszagú gúnyát. Nekigyürkőzött, súrolóporral megdörzsölte kormos kezét, megmosta az arcát, majd vacsorázni kezdett.
Szokta mondogatni, hogy az öregség olyan betegség, amiből nem lehet kigyógyulni soha. Majd meglátod te is. Úgy legyen, szoktam mondogatni én is ilyenkor neki.
