.svg)
Ott kellett volna lenni az uzinában,
hogy ne kérhesd számon könyöklésem.
Milyen nő az, akiért nem dolgoznak gyárban?
(Ferencz-Nagy Zoltán)
Margit
A kerekszemű gyermekről álmodtam. Az ujjai hosszúak, a lábai idegesek; ez mire utal? Itt lett volna az ideje megetetni, ebben egyetértünk. A Szamos sirályai nem engednek aludni, a kaloriferre kucorodtam, megtalálhatsz, hogyha időben hazaérnél. Nem szakad le, már mondtam, negyven kiló hús nem elég ahhoz, hogy bármit is kiszakítson a falból. A vacsora jócskán kihűlt, valamelyikünknek jobban kellene bánni azt, hogy az esti vonatokat kivették. Ennek a gyermeknek hosszúak az ujjai és kerek a szeme. A te fiadnak kellene lennie, ebben egyetértünk.
Éva
Azt ígérted, hogy megszeretem ezt a házat: másfél szoba összkomfort, nyárikonyha. Még egy ideig félek a nyúlszájú szomszédgyermektől, megcsúszik a papucsom a csirkeszaros udvaron. Uborkahéjat hordok a majorságnak: olcsó áldozat öklömnyi szenteknek. A hála nálunk mindenki kötelessége, bőséges a köszönöm fejadagonként, így örülnek a tyúkok, és boldog leszel te is. Felfordul a gyomrom a gipsz szagától, amit húzol magad után, amin illik jóindulatúan mosolyogni. Gyenge, húsos tenyér elnéző szorítása a csuklókon. A kezemet felcserzi a szappan, anyád főzte, és ezért hálálkodunk esténként: legalább ezt sem nekem, legalább ennyivel könnyebb, milyen szép fehér lett, látod, alig nyúltam hozzá.
Margit
A kaloriferre kucorodtam, megtalálsz, hogyha időben érkeznél. Két vacsora egynek ma is, Egeresen imádkozol, hogy kettőnek legyen egy, én mézbe keverem a reszelt angelikagyökeret. Milyen különbözőek az angyalaink, látod. Hozzád azok szegődtek, akik gipszporos hajukat a levesbe lógatják, amikor hazajösztök. A gyárba költöztetted az egyiket, a zsákokon alszik. A másik rám kell figyeljen, esténként látom visszfényét a Szamoson, papucsban van és nem tud a vízen járni. Ha a hálóban felkapcsolom a villanyt, közelebb jön.
Éva
Zsákokban rohad az uborka ebben a hőségben. Nincs pince, így lesz cefrévé az áldozati bárány. A telep előtt várok, egy műszak lejárt, a tiéd. Egymást sosem érintő ciklusokká nőnek poros, széles vállú férfiak. A nővéremről beszélsz, aki kicsit leégett a Szamos-parti minimarket előtt, pakolja a dohányt a polcokra, viasszal keni be az almákat, közben azt kívánja, bárcsak én sem várnék gyermeket. Telefonálni nincs ahogy innen, de minden mást lehet: seperni az udvart, a patakon szőnyeget sikálni, befőzni, átmenni a nyúlszájúékhoz, vizet hozni, mert nálunk még nem ásták ki a kutat. Másokról beszélünk, zsibbad a csuklóm a kiejtett szavaktól, csakúgy, mint esténként, ha a rokonaid nevével alszunk el, hisz tudod: milyen jó, hogy kaptuk, milyen jó, hogy nekem ezt sem kellett megint. Csomagot akarok küldeni, jó lesz úgy, ha Margitnak viszed, hordd el mind az uborkát, szabadíts meg a tollas szentek megváltásától.
