.svg)
vacak, szárazdokkba tolt hajó vesztegel itt
ötven éve, késik az indulás, lazulnak
a rozsdás csavarok. valahol a közelben,
hallható tartomány alatti rezgésszámon
termel a gyár, itt csak a falak remegnek,
s az üres fülkékben megreccsennek
az ágyak, asztalok: megáll néha
és félrefordított fejjel fülel
az egyetlen, pirosba öltözött közlegény,
majd sikálja tovább a fedélzetet. erre még
sirály sem jár, az eresztékeken néhol azért
beoson a fény, a rozsdázó motort elhagyják
az olajok. mit kezdjek veled? gyújtsam
rád a gyárat? az egész haszontalan üzemet?
a hiábavalóságról kattognak a gépek.
a szárazdokk körül évek óta csak cirokföldek,
valahol szól pedig a lélekharang és fiókáikat etető
fecskék örvénylenek az épületek előtt. pirosba
öltözöm ma is, kezem a zsebben gyújtóval
babrál. csak szíven ne nyomjalak ujjbeggyel,
lapuló madárka.
