UTB
Az ablakpárkányon könyökölve
követtük végig a térképen
a traktorgyár valamikori határait.
A papírnégyszöget meg-megrángatta a szél,
valami a megértés lehetetlenségéről árulkodott.
Kihaltak a traktorok?
A gyár mindenesetre már nem létezik.
A mozaikkal kirakott főépület most egyetemi aula,
a brutalista domborművön akár
erdélyi magyar kommunisták is lehetnek.
A bertalani temetőben Kurkó
Gyárfás sírját fáradt olajjal
öntötték le majd a márványlapot
széttörték apám elhozta
azóta is darabokban van
valahol az udvarunkon
nem tudom hol a sír csak
azt hogy talán már apám sem
Meglátjuk egymás szemében a traktort,
de magunkban a teremtményt nem,
s a brutalizmusban az alkotást alig.
Felordítanak a kerület impotensei:
álmaikban újabb öt évre meghalt Petru Groza.
Ott kellett volna lenni az uzinában,
hogy ne kérhesd számon könyöklésem.
Milyen nő az, akiért nem dolgoznak gyárban?
Volt egy öreg keresztapja anyámnak,
aki ugyanannyit tudott mesélni az utolsó kondáról,
mint az első traktorgyárról.
*
Még egy nap eltelt alkatrészek esztergálása nélkül,
suttogod fülembe, s az ablakból úgy tűnik,
hogy ez az öt év inkább a szerelemről kéne szóljon.
El Greco cinkosa
Hosszúkó állad a pokolra mutat,
de szemed az eget nézi. Mondd,
hány öl fa kell egy dombnyi kereszthez,
s mennyi ásványi anyag ahhoz,
hogy gyökeret vessenek,
majd kivirágozzanak?
Lesz-e akkor húsvét,
El Greco cinkosa,
fognak-e érezni a galambok,
kitátják-e szájukat az éhezők,
ha minden összeér?
Spanyolországban lejárt a földvárak ideje,
hányjátok szét halmaitok,
lapátoljátok teli a sáncokat,
itt az idő tornyot építeni,
hordjátok össze az agyagot,
s találjátok fel a masinát,
ami a munkátok segíti,
Herkules oszlopai ne álljanak árván.
El Greco cinkosa, magas vagy, hosszúkó,
te tedd be a legfelső téglát,
s ne hagyd, hogy arcod elkerekedjen
a tornyos világ kényelmében.
Háttered fakó kell legyen.
Kerül a tavasz, a koranyár,
sápadt pusztai fű nő nyomodban.
Egyszer egy lány azt mondta, hogy
az én házam emeletes és színes:
tudtam, hogy nem. Szürke földszint.
De azért bíztam El Grecóban,
hogy mire hazaérek, lesz ott lila,
lesz magasság, s főleg hosszúkó emberek,
igazi cinkosok,
akik megvédenek a lánytól
s a fociakadémiák gőgjétől.
Egyszer majd összeér a foci és egy lány,
eltelik életem tökéletes napja:
reggel elmegyünk passzolgatni,
aztán az erdőn keresztül hazasétálunk.
A tisztáson virágot szedünk, bogarakat nézünk,
s békén hagy El Greco cinkosa.
Egy ideig rossz verseket írok,
egyenes háttal járok, és fontossá válik a tanulság.
Ha átúszod a Földközi-tengert, kereskedj,
add el, ami a zsebedben megmaradt,
s térj vissza gazdagon.
Ez a velencei hajók hitvallása.
El Greco cinkosa nem ezt hiszi,
nem ezért ússza át a Földközi-tengert;
háta kérdőjel,
ez a póz nem újdonság,
nyúlánk teste jól járja
a kétkedés táncait.
Leleplezlek, El Greco cinkosa:
benned van az ördög,
a fejed hosszúkó.