Ha a hátsó ablakon kitekintek, mostanság mindegyre Antigoné alakját vélem megpillantani.
Ezt a várost megtervezték. Vajon mikor alakította itt utoljára Duna az emberek gondolkodását?
Az elviselhetetlen lét / gyógyírjának alfája és ómegája, / minden gondok univerzális panaceuma: / Vilma.
Csiki Lászlót pályája végéig a legmélyebben elgondolkodtatta: származása, neveltetése mint „életanyag” miképp befolyásolta, alakította, sőt, határozta meg alkotói eszményeit.
Mindenesetre ott, abban a francia kávézóban, miközben a Drakula Blues című távoli, valahonnan ismerős dalt dúdolták, találtak ki maguknak egy-egy költői alakmást.
Legendás szerkesztő volt.
Néhol hatalmas kőfalak között kell haladni, ahol a talaj szintén porózus kőtörmelék, tehát két lépés után csúszol visszafelé, miközben van néhány létrán mászós megoldás is...
Ezzel egy időben minden egy kissé hideg is, amit akkor még az évkezdés komfortját kereső énem hiányainak tudok be.