Lea vagyok, Lea vagyok, Lea vagyok
Első dolgom ma reggel, hogy kijavítsam az előző napi harminckilenc tollbamondást.
Valami lényegidegen történik, úgy érezhetjük, mindahányszor a cím ad programot egy abszolút zeneként is remekül beváló műnek.
Hajnali öt óra múlt. Teljesen sötét van. A sátor bejárata előtt állok, onnan figyelem a balra, srégen fölfelé futó hegyoldalt; kis, világító pontok araszolnak rajta.
Ha sikeres nemzetet akarunk, márpedig sikeres nemzetet akarunk, előtérbe kell helyeznünk az anyákat és az anyaságot.
Képzeljünk magunk elé egy labdát.
Péntek este van, és újra koncert. M. Vivaldit játszik régi zenei együttesével a Karlskirchében.
Merjünk-e művek mellett az íróra is figyelni, ha szigorúan hárítja a kérdéseket?