.svg)
– Ha sikeres nemzetet akarunk, márpedig sikeres nemzetet akarunk, előtérbe kell helyeznünk az anyákat és az anyaságot – a kijelentés azon a pártgyűlésen hangzott el, amely a mordok Új Nemzeti Stratégiai Tervének részeként a Gondolj anyádra! munkacímet kapta, és amely végül a Mord Anyák Szövetségét (MASZ) is életre hívta. A tervezet kitalálója, egy feltörekvő mord politikus, Luka Leon, aki elmondása szerint maga is közelről ismerte az anyai lét viszontagságait, rossz nyelvek szerint inkább kiugróan sok anyát ismert egészen közelről, akik gyakran felrótták neki, hogy mit sem tud valódi életvitelükről. Akárhogy is, a választásokat megelőző pártgyűlésen a résztvevők – közöttük mindössze két anya volt a teremben, ők alapították meg a Mord Anyák Szövetségét – egyhangú igennel szavazták meg a Mord Anyaprogramot, amely az anyaképzők elindítását és működtetését vállalja fel.
Luka szerint az anyaképzőket a nők vagy az életüket nőként megélők ama ősi igénye teszi sürgetőn szükségszerűvé, hogy gyerekvállalás előtt végre őszinte képet kaphassanak arról, hogy milyen anyának lenni.
Mint nyilatkozataiban rámutatott, egy sikeres pártnak mindig reagálnia kell a társadalom életvitelére és igényeire, márpedig a mord nyilvánosságban – női magazinokban, podcastekben, videókban, különféle tapasztalatcseréken, konferenciákon és találkozókon – elszaporodtak azok a női hangok, amelyek, ahogyan Luka fogalmazott, a „társadalmi őszinteséget” sürgetik az anyaság kapcsán. Az anyák ugyanis felháborítónak találják, hogy senki nem mondja el nekik, mivel jár az anyaság, ami a politikus szerint is tarthatatlan. Vélekedése szerint „a leendő anyáknak jogukban áll mindent tudni az anyaságról”, mert a modern anyákat ma már „semmi nem érheti felkészületlenül.”
Luka nyilatkozatai alapján hamarosan létrejött a Társadalmi Őszinteség Csoport (TŐCS) és a Haladó Anyák Szervezete (HASZ), közösen fogalmazták meg az Őszinte Közbeszédért az Anyaságról című programot, amely az anyaképzők oktatási anyagának alapjául is szolgált. Míg a Társadalmi Őszinteség Csoportnak bárki tagja lehetett egy egyszerű, őszinteségi nyilatkozat alapján, a Haladó Anyák Szervezetébe csak a két- vagy többgyermekes anyák léphettek be – a mord politika az egy gyerekkel rendelkező anyákat nem találta tényezőnek a nemzet megmaradásának és felemelkedésének kérdésében.
Az anyákra fókuszoló pártprogram sikeresnek bizonyult, választási győzelmet hozott, így Luka vezetésével megnyílhattak az országban az anyaképzők, amelyek tanárai a Haladó Anyák közül kerültek ki.
Az egyéves, államilag támogatott anyaképzőt minden középiskolát frissen végzett fiatal köteles volt bentlakásos iskolaként elvégezni, ezidő alatt mentesült a munkavállalástól
– az egyetemre/főiskolára felvételizők egy évig anyaképzőbe jártak, és utána kezdhették meg más jellegű tanulmányaikat.
A korai tervek szerint a képzés csak nőket célzott volna, de aztán a kormány engedett a nyilvánosság ama nyomásának, hogy a biológiai meghatározottság nem lehet kizáró jellegű az anyaság szempontjából sem. Létrejött a Társadalmi Nem a Társadalmi Nemre (TNT) című munkacsoport, amely kezdetben azt a direktívát fogalmazta meg, hogy bárki anya lehet, aki annak érzi magát vagy az kíván lenni, később ezt a szlogenszerű bárki anya lehet-re módosította, mert az jobban hangzik. Minthogy a bárkit a mindenkitől tulajdonképpen semmi nem választja el egy valamirevaló politikai diskurzusban, az anyaképző minden frissen végzett fiatal számára kötelezővé vált biológiai nemre való tekintet nélkül.
A Társadalmi Őszinteség Csoport és a Haladó Anyák Szervezete a Mord Anyák Szövetségével és a Gondolj anyádra! munkacímű programmal közösen igen fontosnak találta – ahogyan fogalmaztak –
„az elavult, bárgyú, félnyilvános” anyadiskurzus eltörlését, és kiállt a mindenekfeletti őszinteség és a széleskörű tájékoztatás mellett.
Mord anyák tízezrei üdvözölték a kezdeményezést, bár voltak haladó ellenzéki hangok, amelyek a – korábban egyébként hagyományosnak számító – visszafogottabb, egyéni ízlésre és érdeklődésre alapozó információáramlást tartották követendőnek az anyaság kérdésében.
Az anyaképzők tananyaga végigvette a gyermekvállalás etapjait a gyermek születésétől annak felnövekedéséig és kirepüléséig a családból. A szülésfelkészítő órán például – bár kezdetben a régimódi, unalmas, légzéses-kismamatornás módszerre alapoztak – kifinomult szerkezetekkel idéztek elő szülési fájdalmakat a diákoknál, fiúk és lányok a kecske nevű orvosi eszközre felfeküdve tapasztalták meg az élményt a Közös szülés nevű tematikus napokon.
A csecsemő és kisgyermekkor négy hónapot, a kis- és nagykamaszkor újabb négyet töltött ki a tanévből, egy hónapot pedig a vizsgaidőszak jelentett.
Ezidő alatt a tanulók a képzési helyeken a Haladó Anyák Szervezetének oktatóit hallgatták az anyaság kihívásairól, a blokkokra osztott képzés tartalmazott többek közt Egyedül otthon két kisgyerekkel-órákat, Nagycsaládos anya-órákat, Kamasszal az élet-órákat, Apapróba-órákat, ahol – mint neve is mutatja – különféle apatípusokkal ismerkedhettek a hallgatók, és azokkal a beszámolókkal, hogy az egyes típusok mellett milyen az anyasors.
Az oktatást a legújabb hangtechnikával felszerelt osztálytermekben az anya szó felharsanásai szakították meg rendszeresen visszatérően, hol ordító, hol síró, hol nyafogó gyerekek hangjára kellett a tanulóknak reagálniuk. Ugyanakkor szintén a tananyag része volt az Aggódás percei elnevezésű, az oktatást a legváratlanabb időpontokban megszakító néhány perc, amikor az osztálytermek falaira kihelyezett hatalmas képernyőkön anyák jelentek meg, akik egy-egy gyermekükhöz köthető aggódástörténetet beszéltek el. Ritkábban jelentkezett az Életmentés pillanatai, amelynek elméleti része hasonlóképpen zajlott.
Az elméleti alapok után a tanulók megkapták a mord mérnökök fejlesztését, egy-egy síró-kakiló-hányó-nem alvó-beszélő-kérdező-eleső-veszélyt kereső-visszaszóló játékbabát, amelyekkel együtt kellett élniük, és amelyek egy-egy életkorhoz köthető sajátos viselkedésmódra voltak programozva. Bár minden élethelyzetre nem lehetett felkészíteni a tanulókat, az anyaképző tanárai és az állami szervek mindent megtettek azért, hogy némiképp érzékeltessék, milyen az anyák élete.
A botrány néhány év múlva tört ki, amikor a Mord Népességkutató Intézet ismertette azévi adatait:
a statisztikák szerint annyira megcsappant a gyermekvállalási kedv a fiatalok körében, hogy ha a tendencia folytatódik, az a közeljövőben a mord nép kihalását jelenti. A kutatóközpont felmérése szerint nemcsak a gyermekvállalási kedv, de az anyaképzők elvégzése után a mord fiatalok szexuális érdeklődése is erőteljesen visszaesett.
Ezzel egyidőben a mord oknyomozó portál az anyaképzők visszaéléseiről cikkezett. Mint a sorozatból kiderült, egyes iskolák tanárai szerint az állami tanterv nem elég szigorú: saját életükből kiindulva úgy gondolták, komolyabb képzés kell a diákoknak, ezért olyan tanmenetet alkalmaztak, amely kínzásként értékelhető. Bár a pedagógusok azzal védekeztek, hogy az eljárások még mindig gyöngédebbek, mint maga az élet, a mord közvéleményt felháborították az esetek. Így például az, amikor egyik iskolában huszonnégy órán át a szülésifájdalom-imitáló gépekre kötötték a diákokat, vagy amikor egy másik helyen a teljes tanév idején alvásmegvonással neveltek, éjszakánként soha nem hagyván egyhuzamban másfél óránál többet aludni a diákokat. A diákok szerint a tanárok, a Haladó Anyák Szervezete tagjai direkt élvezték a kínzásokat, számukra mindez mintha valamiféle revansot, elégtételt jelentett volna.
A botrány során összecsaptak a vélemények a mord nyilvánosságban, a vita a parlamentig is eljutott.
A Luka vezette egyik pólus szerint erősebb állami intervenció, kidolgozottabb belső szabályozás szükséges az anyaképzőkben, valamint a fogamzásgátlás és abortusz betiltása a Mord Köztársaságban, a másik pólus szerint az anyaképzők azonnali felszámolására, a tradicionális anyakép visszahozására és az önfeledt fiatalkori együttlétek lehetővé tételére van szükség állami támogatással. E véleményekből az világlott ki, hogy aki korábban haladónak számított, most konzervatív és az egykori konzervatívok lettek az új haladók.
Megalakult a haladó szellemű Társadalmi Őszinteségeltörlő Bizottság (TŐB) és a Tradicionális Anyák Szervezete (TASZ), melyek erőteljes lobbitevékenysége nyomán sikerült elérni az anyaképzők bezárását, ami aztán a kormány bukását is előidézte.
Az új kormány meghirdette az Új Mord Anyaprogramot, és különböző akcióterveket indított: az Anyaság Csodája (ACS), A Tied, Az Más (TAM), Verset-Virágot Anyukának (VIA) különösen nagy állami támogatásban részesült, erőteljes kommunikációs és tagtoborzó kampányok kapcsolódtak hozzá. Mindeközben újra felerősödtek a nyilvánosságban azok a hangok, amelyek szerint a kormány elkendőzi a valóságot, és őszintébb diskurzusra van szükség az anyaságról. Ugyanakkor a Mord Népességkutató Intézet adatai továbbra is gyászos eredményeket mutattak, a mord nép napjai mintha megszámláltattak volna.
Az új kormány a régi kormány politikáját okolta az eredményekért.
Egyik válságtanácskozás a másikat érte, a vezető politikusokat szombaton is behívták dolgozni. Elegük volt az anyákból. – Miért nem hagyjuk már békén az anyákat? – sóhajtott fel egyikük unott-idegesen egy szombaton délután háromkor. A termen morajlás futott végig. – Hagyjuk békén az anyákat! – hallatszott mindenfelől. Az elnök szólásra emelkedett: – Uraim, végül is egy próbált megér. Csoportosítsuk át a pénzeket. Szüntessük be a kampányokat. Szavazzunk, és menjünk haza.
A következő években megtörtént az, amit a Mord Csodaként tart számon a történelem. A mord népességszaporulat rég nem látott csúcsokhoz közelített, és a tendencia a mai napig tart. A világ fogyó népességű országai pénzalapokat különítenek el a csoda kutatására, eszmecseréket, konferenciákat szerveznek a jelenség körüljárására.
Eközben a mordok? Hallgatnak.
