.svg)
Még legalább két hét, mire tényleg jó íze lesz, addig hozzá ne nyúlj, jó? Bólint, lehorgasztja a fejét, két hét az szörnyen hosszú idő.
Elmegyek a deltába, / s megkóstolom az összes halat. / Érdekes élmény: / mennyi szálka, mennyi íz.
Eljátszottam a kék hortenziabokrot, hitt az isteni fémpénznek, / engedett a kasmír, a kölni
Nem tudom, a hetvenes évek derekán, kaposvári gimnazistaként miért éppen Heltai Jenő Március című versét választottam, mindenesetre ezt szavaltam valamilyen iskolai ünnepségen vagy versenyen
Az egyik sziklán aprónak látszó alakot pillantok meg, miközben fölkapaszkodunk egy biztosnak látszó pontra. Göndör hajú lányka üldögél összekulcsolt karokkal egy száraz fa alatt, és bennünket figyel.
Vincze Ferenc negyedik prózakötetének címe olyan elvárásokat ébreszt az olvasóban, amelyek a novellák elolvasása során fokozatosan megkérdőjeleződnek, majd direkt módon meg is dőlnek.
Tyukibá, az öreg seprűkötő hátáról ezúttal hiányzott a köteg vesszőseprű. Láthatatlan súlyt cipelve, görnyedten, szinte céltalanul őgyelgett felfele az úton. Mint aki eltévedt az időben.
Nincs íróasztalom. Századom sincs, bár kettő is jutott nekem.
