.svg)
Ó, édes, ó, léleksimogató semmittevés…
A nagy egész helyett inkább csak a fontosabb irányzatokat/együtteseket felvillantó, a korszak meghatározó zenészeinek arcot adó történetet olvashatunk.
Évek óta rendületlenül írja irodalmi igényű publicisztikáit, kisesszéit Borcsa János irodalomtörténész, kritikus.
Arról sem írok, mily gyászosan kezdődött ez az új esztendő, hány pótolhatatlan elme, hány jó barát hagyott itt minket, a gyász nem jó tanácsadó.
Kutya nehéz úgy beszélni, hogy az ember tudja, mindent elmondhat, kivéve azt, ami igazán számít. Nem azért, mert nem szabad – hanem mert nem lehet.
A nagy író nem olyan, mint a nagy írók. / Nem olyan különc. / Nem olyan bohém.
Előttem a könyvek. Tucatnyi. Nem kilencven. Nem száz. Csak tucatnyi. De mekkora életmű ez a valahány...
De lehet-e búcsúzni a hegytől?
