.svg)
Szilágyi István halálára
A nagy író nem olyan, mint a nagy írók.
Nem olyan különc.
Nem olyan bohém.
Hanem olyan, mintha
nem is lenne író.
Nagy író pedig még kevésbé.
Például nem iszik eleget.
Mégis derűs. Bízik magában.
Van ereje a rendszerben maradni.
Ellenállni, ha kell.
Bizonyítani, hogy lehetséges.
Mondatonként írni a regényt.
Romokból építeni
egy vadonatúj múltat.
Kavicsonként ragasztani össze a sziklát,
amelyet többé nem lehet szétverni.
A nagy író nem szenved látványosan.
Nem úgy jön be, nem úgy megy ki,
mintha nagy író lenne.
Nem siránkozik, mint a nagy írók.
A nagy író egyáltalán nem hasonlít
a nagy írókhoz.
Túl fegyelmezett.
Szervez. Telefonál.
Figyel rád. Kérdez.
Beszélget. Nevet.
Felfénylik. Elhomályosul.
Tudja, hogy baj van.
Hiába ismered a nagy írót,
mert nem fogod megtudni,
hogy milyen egy nagy író.
De ha ismerted a nagy írót,
nem fogod elfelejteni.
Majdnem olyan volt, mint bárki más.
És mégsem.
