Jártam nyúlós sötétben, / jártam vakító csillagok között, / idegen lényeket tanítottam szavakra, mint: / cipőfűző, család, szerelem, / de jelentésük idővel én is felejteni kezdtem.
Nem sokkal Szent Iván-éj előtt ismerem meg Pókembert. A helsinki katedrális kőlépcsőjén ülök, és egy finn nyelvtankönyvet lapozgatok, amikor megérzem a jelenlétét magam mellett.
Tizennégy évvel első kötete, a Kávé, félkeserű után olvashatjuk Vári Csaba új versgyűjteményét.
Rakovszky Zsuzsa: Az idők jelei. Magvető, Budapest, 2022.
Nagyon messziről kezdem, egy másik éntől. Másik, mert addig nem ismertem.
Senggigi, Kerandangan, Desa senaru – Út a Sembalun-völgybe
A dolog úgy kezdődött, hogy Tóőr Haralámbot 1832-ben tavasz felé az a gondterhes megtiszteltetés érte, hogy a császári rendelet értelmében összeírja a cserdinylápi népet.
Kinyitottam a hátsó ablakot. Letöröltem róla a port. A pókhálókat eltávolítottam. Most itt ez a nyitott ablak, és mit látok, ott kívül?