.svg)
Merjünk-e művek mellett az íróra is figyelni, ha szigorúan hárítja a kérdéseket?
Ha én egyszer Szilágyi Istvánnal egy asztalnál ülhetnék, az életéről és az életművéről faggatnám. Megkérdezném két sorsfordító döntéséről, hirtelen jött vagy titokban érlelt elhatározásáról.
Charlie Parker tudja, hogy heroinfüggő, de nem szeret erről beszélni. Nem azért, mert szégyelli, szégyellné, ha szégyellné.
Az új és a most egybegyűjtött írások voltaképpen új és újabbféle olvasásmódokat ajánlanak ehhez a nagy életműhöz.
A szomorúság metrón utazik. / Grandsont hallgat és úgy ül mellettem, / mint egy ügyvéd vagy pszichiáter...
el a Szamos, fel Kolozsvár, / fel Erdély, fel a gyönyörűen pompázó, illatozó, tarka és / sokszínű világ fölé…
Botond Nagy az utóbbi időben egyre inkább a klasszikus szövegek felé fordul.
A mondatok, amíg a felszínre jutnak, amíg a nyelv mélyének tektonikus lemezei egymásnak feszülnek, szavak alvadnak és szilárdulnak meg újra, élesednek pengeéles üzenetté.
