Mindenki tudja meg, hogy a bűn színe olajfekete: a megbánás a nappaloké, a bűntudat, az maga az éjszaka.
uram, én számonkértem rajtuk az üres / poharaim, a gyomromban lakó / vadállatokat, a múlt ragacsos / karjait, minden hiányt, hézagot.
Január huszonnyolcadikán váratlanul és minden előjel nélkül fújni kezdett a szél és február tizenhatodikáig abba sem hagyta.
A boszorkányok órájában, / éjjel háromkor / nyirkosabb a sötétség / a házfalakon és az erdők mélyén.
Akkora szíve van, hogy hatalmas. Az a baj, az a nagy szíve. Az. Nem tud nemet mondani. Jönnek a szomszédok is állandóan, hogy Feri. Leszakadt a polc, Feri. Megjött a mosógép, vigyük fel, Feri.
Kellenek most a hűvös szellők, bár nyitott ablaknál / nem aludhat még ilyen kis gyerek.
Fesztiválnapló a 74. berlini filmfesztiválról
A Buzadžić dzsámi haremjében sok régi sír van, nem tudom, melyikük melyik, illetve kit rejtenek.