.svg)
bűnbocsánat
uram, én számonkértem rajtuk az üres
poharaim, a gyomromban lakó
vadállatokat, a múlt ragacsos
karjait, minden hiányt, hézagot.
számonkértem azt is, ami nincs,
vagy csak nem úgy van, ahogy
elképzeltem. és nem érdekelt
a jóindulat, ha a simogatástól
mégis véres lett a lábam, kezem,
arcom. és csodálkoztam, hogy
megelégelték és visszadobták
a köveim, hogy igazolták sejtéseim
a feltételnélküliség olcsó frázisairól.
és elhagytak, mint én is téged sokszor,
uram. az almacsutkák miatt szólok hozzád
most is. mert nem bocsátottak meg, nem
bocsátottam meg. és a feloldozás vágya
szüli a hitet. (de te biztos jobban tudod.)
anyjaként táplálja, apjaként neveli.
szóval egy ideig még ne bocsáss meg.
még ne halj meg bennem, uram.
három
1.
vérszínű hajad igazítod. szoknyád,
mint a falevél. vékony nyakadon
kereszt. még utoljára felnézel.
tükörben a sápadt arcod. neon
pislákol, pislákol. indulj. indulj,
amíg ki nem alszik.
találkozni mész baráttal, ellenséggel.
és mindenkivel, aki a kettő között.
kiket nem szeretsz,
vagy túlságosan is.
túl sokat vettek el tőled. visszakérnéd.
kölcsönbe legalább.
2.
törés az összetartozás testében: egy rosszul összeforrt csont.
a duzzadás emlékeztető, a lila foltokat
hiába is takarnád.
a papír nem jelent semmit,
a nyelvről túl sokat hittél.
tudd: hajdani erőd
talán sosem fog visszatérni.
3.
középen állsz, tekinteted keletre néz.
összeérnek benned a szálak: népek, látomások, igazságok.
mint gombolyaggal, játszanak veled
európa mancsai.
