.svg)
Igen, Feri. A férjemferi, az. Akit legutoljára az esküvőn láttam hosszabban, komolyan mondom. Állt mellettem az oltár előtt vagy egy órát, mert mást nem tehetett, de szép is volt. Ült mellettem még vagy kettőt az ünnepi asztalnál az első táncig, de szép is volt. Néha előveszem a képeket, nosztalgiázom. Csak az a baj, hogy ilyenkor rögtön eszembe jut, hogy a nagy romantikus tánc után már rögtön eltűnt a haverjaival, pénzgyűjtésre alig tudtuk előhalászni, szivarazott és bujkált a vendéglő háta mögött,
pedig ő volt a vőlegény, baszki.
Én bezzeg egy szál cigit nem tudtam elszívni, baszki. Pedig hogy kellett volna, de muszáj volt valakinek tartani a frontot. Különben is, hogy néz ki egy dohányzó menyasszony, el kellett volna bújjak valahová én is, de én ugye nem. Csak Feri. Engem addig vagy százan össze-vissza pusziltak és tapogattak. A vécére is alig tudtam kimenni, baszki. Oda is mehettem egyedül, pedig megígérte, hogy jön velem, és tartja a menyasszonyi ruhát felfelé, amíg én. Na, mindegy.
El is kezdhettem volna gyanakodni már akkor. Megköszönte Feri a menyasszonyi táncot, s azzal beleveszett az éjszakába. Azóta is keresem. De a sötétben tapogatózom, értitek, hehe.
Nem az, mert jó ember. Mindig tudom, hol van.
Csak mindig van valahol. És nem itthon. Előttem érkezik a munkából, belapátolja az ebédet, s mire én hazaérek, csak a mosatlan van, Feri sehol. Legalább beteszi a kagylóba a mosatlant, zsörtölődtem is ezért eleget. Az abroszt már nem rázza ki, ott hagyja az asztalon, mert ugye nekem is kell enni. S aztán a mosatlan mellé kapok egy üzenetet, hogy éppen hol van.
Valahol szerelik a villanyt. Valahol betonoznak. Valahol folyik a víz. Nem megy a net. Fagy le a számítógép. Nem indul a fűnyíró. Meghozták az apró kavicsot. Most komolyan, mit érdekel engem, hogy meghozták az apró kavicsot??? Olyankor muszáj ott legyen Feri? Tőlem malomkerekeket is hozhatnak, kőtáblákat a Jóistentől, az sem érdekel! Hogy nem fért be a kamion a kertkapun, s le kellett szerelni?! Ha befért volna, nekem akkor sem lett volna jobb, az biztos.
Nem az, mert jó ember, nem igaz, hogy nem.
Akkora szíve van, hogy hatalmas. Az a baj, az a nagy szíve. Az. Nem tud nemet mondani. Jönnek a szomszédok is állandóan, hogy Feri. Leszakadt a polc, Feri. Megjött a mosógép, vigyük fel, Feri. Fel tudod-e fújni a kereket, Feri. Van-e nagyobb kalapácsod, Feri. Elkérhetem-e az ütvefúrót, Feri. Aztán Feri, ha már kiviszi a kalapácsot, megnézni, mit kell kalapálni. Kiviszi a fúrót, s már mutatják is meg neki, hogy mit kell megfúrni. Fúrja a szomszédok falát Feri, de a mi falunk?! Az itt van fúratlanul. Vettünk három kicsipolcot négy hónapja, teszem-veszem a lakásban.
Jó ember, nem azért. Csak na. Mire este beesik az ajtón, már nem való semmire. Fal kettőt, mindegy neki, mit, én már nem is bajlódok a vacsorával, ott a hűtő. Aztán kibont egy sört, végignyúlik a kanapén, és már alszik is. Feri, ha itthon van, csak alszik. Ránéz a kanapéra, csukódik le a szeme. Én csak mondok neki egyedül. Esküszöm, mint egy rádió. Beszélek, beszélek, aztán hallom, hogy igen nagy a csend. Na, akkor mind mondhatom a magamét, azzal maradok. Este, mire rendbe szedem a konyhát s magamat, már nincs kivel tárgyalni. Tizenegykor nagy álmosan átkóricál a kanapéról a hálóba, s azzal annyi.
Jó ember, tényleg, egy rossz szavam se lehet. Nem panasz, nem azért. Csak na.
Nézzétek meg azt a szekrényajtót. Hetek óta mondom, hogy lóg.
Egy csavart kellene meghúzni, egyet! Ott az a virágtartó! Azt én támasztottam ki egy kartondarabbal, mert folyt ki a cserépből a víz, ahányszor locsoltam. Aztán Feri morgott, hogy felpúposodik a parkett. Morogni, azt bezzeg lehet a kanapéról! S azok a kábelek! Úgy néz ki az egész lakás, hogy minden tiszta elosztó. Egyik elosztóban egy másik elosztó. Kellene egy kicsi villanyszerelés, de nincs idő, mindig közbejön valami. A fürdőben üt ki mindegyre a penész, kimész, meglátod. Meg van véve a vécépapírtartó, de ahogy te tartod ott a vécépapírt, úgy tartom én is. A kaloriferen tartjuk, ott. Nyúlkálunk, hogy elérjük minden egyes alkalommal. Ja, és leülsz a vécére, elcsúszol jobbra, ki kellene cserélni a tetőt. Ki tudnám cserélni én is, nem azért. De mindent én? Szégyellem a vendégek előtt, de ez van.
Félbe-szerbe van ez az egész lakás.
Bezzeg másoknak mindent megcsinál, hát hogyne. Itthon pedig... Nem panaszként, tényleg. Mert jó ember. S azért ezt-azt itthon is. Ha eleget mondom. Legalább mondjam, nem? Abban a kis időben, amíg itthon van. S amíg el nem alszik, hehe. Na, de hagyjuk is. Máskülönben hogy vagytok? Gyerekek rendben?
Jaj, nehogy készülődjetek! Szó nem lehet róla! Várjatok még, csak egy kicsit. Meséljetek ti is, tényleg jól vagytok? Vegyetek, bolti perec, de egész finom. Ne siessetek, na! Biztos, hogy mindjárt itt van Feri. Hallok egy autót, ez biztos ő lesz. Férjemferi. Az.
