Első versemet hét-nyolcévesen írtam, emlékszem az alkotás örömére és aztán a kész mű okán érzett örömre.
Szapora Margó mindenféle dolgokat csinált, amit mások nem.
A kötet olvasása így feszült, finomra hangolt szellemi munkává válik, amely éppen a maximális koncentrációt jutalmazza.