.svg)
A fiatalember feláll, térdéről lesöpri a port. Magas, botalkatú fiú, csontos arccal, barna, oldalra simított hajjal, vászonnadrágján még ott éktelenkedik a kosz okozta szürkeség
Szóval, hogy végre érdekes útitársat kaptam, / nem vesztegettem az időt.
Újra késésben voltam. Mióta megnyílt mellettünk az üzem, zajban aludtam el.
Még legalább két hét, mire tényleg jó íze lesz, addig hozzá ne nyúlj, jó? Bólint, lehorgasztja a fejét, két hét az szörnyen hosszú idő.
Elmegyek a deltába, / s megkóstolom az összes halat. / Érdekes élmény: / mennyi szálka, mennyi íz.
Eljátszottam a kék hortenziabokrot, hitt az isteni fémpénznek, / engedett a kasmír, a kölni
Nem tudom, a hetvenes évek derekán, kaposvári gimnazistaként miért éppen Heltai Jenő Március című versét választottam, mindenesetre ezt szavaltam valamilyen iskolai ünnepségen vagy versenyen
Az egyik sziklán aprónak látszó alakot pillantok meg, miközben fölkapaszkodunk egy biztosnak látszó pontra. Göndör hajú lányka üldögél összekulcsolt karokkal egy száraz fa alatt, és bennünket figyel.
