Hattyúdal

Hattyúdal

‍

A peronon láttam meg először,

mielőtt útnak indult volna vonatunk.

Egy szekrényméretű csomaggal

küzdött a lépcsőn,

de csak az szúrt szemet igazán,

mikor visszautasította a kalauz segítségét.

Pont az én fülkémbe szólt a jegye,

leült hát velem szemben,

s ettől pár fokkal forróbb lett az ülés alattam.

Éreztem, ez a lány nem Disney-hercegnő,

akinek nyomában mindig virágok nyílnak,

és vállára bájos énekesmadarak ülnek,

hanem amerre ő jár, ott láva tör fel a földből

meg főnixek repkednek szanaszét.

Szóval, hogy végre érdekes útitársat kaptam,

nem vesztegettem az időt.

„Merre tartasz?” – kérdem.

Ő mondja: „Sikeres üzletasszony leszek.”

Mondom, „Ez nagyszerű,

bár a kérdésem a jelen útra vonatkozott,

bírom, hogy nagy tervekkel gondolsz a jövőre.”

„Csakis a jövőre gondolok, csakis nagy tervekkel.

Be akarom járni a világot, meghódítani mindent.”

„Késő! Gyorsabb leszek nálad…”

Provokáltam, szóval kiszúrta, hogy szeretem

benzinnel locsolni a táncparkettet,

mielőtt felkérném keringőre.

Majd később, hogy szikrát is pattintsak,

meghívtam egy pohár vörösre.

A bárpultnál karomat derekára fontam,

ő meg úgy tett, mintha észre sem venné,

mondjuk úgy, protokoll szerint közelítettünk…

Csak mikor már a fülkékben eloltották a villanyt,

akkor vetettem le úriemberi maszkomat

és áttértem slamesre.

„Ma Telihold van,

ilyenkor vérfarkas leszek,

vigyázz!”

Ám ő csak annyit mondott:

„Hát akkor kezdődhet a marcangolás!”

Nekiestem így, centinként haladva

cafatokra szedni mindenét,

mint aki nem is a húsát,

a mulandóságát darabolja szét.

Mint a Hekla torka,

forrt és remegett a test alattam,

csontjaira égett a hús,

ahol fogaimmal elhaladtam.

Egyszer aztán,

mikor már az ereit is kibogaráztam,

rakoncátlan körmeimet

mellkasa mélyébe vájtam,

és szívbillentyűin hattyúdalba kezdtem,

míg a kamrák túlcsordulását

s a pitvarok végtelen tágulását lestem.

Lassan akkorára nőtt,

hogy egyben belefértem volna,

s ő újra szólt:

„Gyere, bábozódj be a húsgubómba,

izomrostjaimmal takarózz be,

hunyd le szemeidet

és pihend ki magad,

s én megígérem,

pillangó leszel,

mire kisimítja EKG-mat

a pirkadat.”

A Méhes György tehetségkutató pályázat II. helyezettje

vers kategóriában, „senior” korcsoportban.

‍