.svg)
A Helikon-podcast új részében Fischer Botond íróval, költővel Márton Evelin beszélgetett.
A döngölt földút félig-meddig művelt földek közt kanyarog. Beljebb szarvasmarhákat látni, időnként az ütemes bőgésük hangját közel sodorja a szél.
eljött értünk, / magával hozta / a kereszteket / meg a váltást.
Megdermedt a város, megállt. Az utca üres, semmi mozgás. Sárga szoknya lebben fel egy pillanatra, majd eltűnik a sarkon.
A nyír előbb bőrét hámlotta el, majd ledobta / kérgét, lázba kapott, elszenesítette fájó húsát, / takarónak hullott leveleire szórta saját hamvát...
Az életen át történő egyszerű áthaladásom, illetve a pillanatok értelmének és fontosságának megragadására való képtelenség talán arra is visszavezethető, hogy én is minden pillanatban „kicsúszom”...
tüzet rak fészkébe / fakó tollú madárka / fejét oldalt fordítva / mered töppedt fiókákra
Sajnálom / hogy nem tudtalak / megtanítani úszni / de én sem tudtam / mielőtt megismertelek / én szégyelltem magam hogy nem tudok
