Az ifjú Kis jól emlékezett, hogy suhanckorában, valahányszor fára mászott, mindannyiszor ezzel a zsírszerű, nyúlós gusztustalansággal kente össze magát.
Kezdetben a Föld még kietlen és puszta volt, Söténd fölött sötétség volt, de az író lelke lebegett a vizek felett.
Olvasás közben legszívesebben felugranék, a levegőbe bokszolva körbe-körbe rohannék a teremben, igeneket ordibálva. De mégse. Mit szólnának a kollégák.
Vedlik a rákosi vipera. / Annyi gyereket nem szülök meg, / amennyit akarok. Kirámolt boltozatok.
Figyelsz, Dénes, figyelsz? Küszöbön a változás. Már megnyomtam a gombot. Patintottam ujjaimmal. Mondd, mit látsz? Mi változik?
Egyesült alakjában a noir kalandor, a színes kincsvadász, az ikonikus cowboy, sőt Spielberg mániája miatt még James Bond figurája is.
Viszonylag új fogalom Erdélyben a sétáló színház (vagy immerzív színház). A kétezres évek Nagy-Britanniájából eredő alternatív műfaj felszámolja a színpad és nézőtér közötti határvonalat...
Mit szabad, kell vagy lehet megőriznie a szerelmi lírának a reneszánsz, a romantika vagy a modernség magasztos-tragikus-végletes hagyományaiból, mikor a 21. századi válóper prózaiságával szembesül?