.svg)
A kezem remeg az izgalomtól. A Zalalövőről kapott pendrive-ot csak többedik nekifutásra sikerül bedugnom a gépbe. A sorozatos hackertámadások miatt már régóta ezeket használjuk a bizalmas anyagok továbbítására. Olvasás közben legszívesebben felugranék, a levegőbe bokszolva körbe-körbe rohannék a teremben, igeneket ordibálva. De mégse. Mit szólnának a kollégák. Meg a monitort se látnám. Úgy meg elég nehéz olvasni. Elfojtom az örömöm, bár néha egy-egy „ezaz” kiszisszen a fogaim közül. A pendrive-ot kihúzom, és viszem az államtitkárhoz. Az ország minden irányító pozícióját kézben tartó Helyezkedés-ügy napok óta keresi a megfelelő embert. Az államtitkár egyre türelmetlenebb. A reggeli meetingeken háta mögött összefogott kézzel, merev tartásban járkál, és fenyegetően suttog. A maguk feladata, hogy megfelelő mézzel lássák el a méhkast. Sokkal nehezebb feladatuk is volt. Korrumpálható alkotmánybírák, zsarolható nagykövetek, áruló ellenzékiek… A lajhárlustaság most luxus! Persze, ha szeretnének elmenni az isten háta mögé közmunka-felügyelőnek vagy bólogató kiskutyának az egyik önkormányzati testületbe, csak tessék! De ha itt akarnak dolgozni, akkor végezzék a munkájukat!
És én végeztem. Megtaláltam! Én, nem Gáspár, az az arrogáns pöcs. Az asztalszomszédom. Az államtitkár majd hátradől a hatalmas bőr forgószékében, és ahogy szokott, cuppant az ínyencfalat láttán. Aztán viszi a miniszterelnöknek. Talán azzal adja át: a recruiter osztályon dolgozik egy tehetséges fiatal. Gereblyés Mihály. Kaphatna valami komolyabb beosztást. A miniszterelnök meg jóságosan bólint. Jól van, Pistám. Mit szólnál egy államtitkár-helyettesi poszthoz? Mondjuk alattad? Na igen… azt adnám. Államtitkár-helyettes…
Odaérek az államtitkár irodájához. Elbizonytalanodok. Lehet, megint hülyét csinálok magamból? Gáspár tudta, hogy várok egy anyagot Zalalövőről. Megszervezte volna, hogy kamuprofilt küldjenek? Iszonyú égés lenne. Szemtől szemben mindenki együttérezne, csak a hátam mögött röhögnének ki. Az előléptetésnek egy életre lőnének. Ha egyáltalán maradhatnék.
Nagyot fújok. Megfogom a kitömött szarvasfej kopogtatót. Az agancsok koppanása a fejemben dübörgő vészjelzés távoli visszhangja. Nyirkos kézzel nyitom ki az ajtót. Az államtitkár a bőr forgószékben ül. Arcát félhomályba vonja a bal falon villogó tévé. Így szereti. Ha titokzatos és ijesztő. Valami természetfilm megy. Mint mindig.
– Gereblyés. Mit akar?
– Uram… Én azt… – dühös vagyok, mert remeg a hangom. Nagyot nyelek. Belekapaszkodok a dühömbe. Legyünk rajta túl. – Megtaláltam a megfelelő embert.
– Csakugyan? Már aggódtam, hogy csak irodai asszisztensek életrajzának feljavítására jó.
A szégyen a tarkómról a hátamra csorog. A kommunikációs osztályon dolgozott egy helyes lány. Blanka. Szeretett volna bekerülni a központi hírgyártóba. A CV-je alapján nem vették volna fel. Hogy bevágódjak nála, kikozmetikáztam a CV-jét. Több pozijának szebb nevet adtam, és… hát igen, bekamuztam pár referenciát. Be is hívták állásinterjúra. Gáspár valahogy megtudta, mit csináltam, és besúgta. Szerencsére megúsztam. Az államtitkár tekintetbe vette Blanka mellbőségét. Megértelek, Gereblyés. Egy ilyen bögyösért én is megtettem volna. Pedig én nem is. Sokkal jobban tetszett Blanka formás feneke, hosszú lába. Meg ahogy beszélt. Minden mondat előtt levegő után kapott. Mintha mindig fárasztó testmozgás után lenne. Lehetetlen volt nem arra gondolnom, szerelmeskedés után is ezt csinálná. Miután kiderült a CV-hamisítás, Blanka többet nem állt szóba velem. Nemsokára a kommunikációs osztályról is eltüntették. Aki nem a rendszer szabályai szerint próbálja átverni a rendszert, annak nincs kegyelem. Nekem kellett valami jó messzi és jelentéktelen pozit találnom. A gyomaendrődi újság főszerkesztője lett. Oh! Milyen szívtelen vagy, Misi! – búgta Gáspár a filmbeli cselszövők hangján. Ha jól tudom, szegény lány szombathelyi. Te meg elküldöd Gyomaendrődre. Hát hogy találkozzon így a családjával? Pedig még ez volt az egyik legjobb. Meg jólesett odaküldenem. Hálátlan volt. Pedig segítettem. Nem tehettem róla, hogy lebuktunk.
Közelebb lépek, leteszem a pendrive-ot az asztalra. Pont a futballozó miniszterelnök szobrocskája elé. Remélem, én is gólt rúgok ezzel az anyaggal.
– Mi van rajta?
– Uram, mindent megtalál…
– Én magától akarom hallani.
Még mindig félek, hogy az egész csak egy kamu, de nekirugaszkodok. Hátha tényleg gól lesz. Baáb Levente. 2000-ben született. Zalalövőn. Szülei hívő reformátusok. Apja lelkész. Anyja a vasútnál jegypénztáros. A pendrive-on lévő scannelt naplórészletek, e-mail- és messenger-beszélgetések alapján iskolatársai kedvelték. Sok lány szerelmes volt belé. „Vicces”, „helyes fiú”. „Csodálatosan csókol”, „nagyon jó az ágyban”. Kálmán Márta blogbejegyzéseit külön ajánlom.
Az államtitkár szeret zaftos szexuális fantáziálásokat olvasni. Blanka egyik kolléganője „véletlenül” kiszivárogtatta egy saját Tinder-chatjét. Az államtitkár személyes protekciójával vették fel a központi hírgyártóba. Pont, ahova Blanka is jelentkezett. Ilyen a rendszer szabálykövető átverése.
– Szóval nem homokos. Több buzira és gangbangre nincs szükségünk.
Kicsit nagyobb bátorsággal folytatom. A fiúk szerint „jó haver”, a társaság középpontja, remek kézilabdás… Az államtitkár türelmetlenül közbevág. Rosszat is akar hallani. Azzal többre megy. Kézilabda-kapitányként agyonhajtotta a srácokat. A tudása csak bemagolt adathalmaz. Ha valamit nem tud, lenéző lesz és arrogáns. Mindig talált kifogást, ha nem volt házija. Osztálykirándulásokon, sulibulikon többször lebukott, mert alkoholt, füvet, bogyókat osztott. De mindig sikerült másra kennie. Bizonyítványai, az e-napló és a Kréta róla szóló részei is a pendrive-on vannak.
– Diplomás?
– Nem, uram.
– Helyes. Azokkal könnyebb.
A CBA-nál volt árufeltöltő, eladó. Zalakaroson szaunamester. Aztán vasúti váltóőr. Mindenhol ugyanarra panaszkodtak: lusta. A CBA-ban lefizette a kollégáit, hogy helyette dolgozzanak. A wellnessben egy ideig jól dolgozott. Aztán egy szaunaszeánsz elején megkérdezte, van törülközője a vendégeknek? Jó. Akkor legyezzék egymást. És kiment kávézni.
Az államtitkár széke széles karfájára csap, és röhög.
– Ilyen szemtelenség kell nekünk!
Nagy botrány volt. Hiába. Még kétszer megcsinálta. Akkor kirúgták. Sokáig munkanélküli volt. Az anyja szervezte be vasúti váltóőrnek. Azt is megunta. Egyszer jött a vonat, és ő nem váltott át. A kalauz és a mozdonyvezető hiába kiabált. A vonaton épp elegen utaznak. Akinek sürgős, szálljon le, és váltsa át maga.
Az államtitkár újra a karfát csapkodva röhög. Hirtelen lefékez.
– Biztos benne, hogy ezt nem maga találta ki, Gereblyés?
– Öm… Nem, uram… A jelentés… A kilépőpapírok és a cégektől bekért igazolások mind a pendrive-on vannak.
– Rendben – nem tűnik meggyőzöttnek. – Mivel zsarolható?
A wellnessben kétszer feljelentették zaklatásért. Tisztázta magát. Igen, uram, mint a suliban. Kezdenék megnyugodni, de folytatja. Ez kevés. Holmi szaunabeli fogdosással senkit sem lehet sakkban tartani. Összeszorul a torkom. Lehet, hogy mégsem olyan jó ez az anyag? Valamit mondanom kell. Muszáj! A zsarolhatóság alapkövetelmény egy ilyen pozinál. A fejemben kavarognak az információk. Próbálom elkapni őket. Hiába. A félelemtől az agyam leblokkol. Feldereng valami egy szeretőről. Kapkodva kinyögöm. Az államtitkár gyanakodva előrehajol. A szerető családot jelent. Ezt eddig nem mondtam. Próbálom a csúszós információdarabkákat összeszedni. Család… Család… Van felesége, két gyereke. A feleség pékségben dolgozott. Most gyesen van. Igen… igen, persze, a szerető. Megint az iskolában vagyok. Megint irodalomból kell felelnem. Amiből képtelen voltam egy sornál is többet megjegyezni. „Urak, akik a világ dolgait igazítjátok…” Nem. Nem veszhetek el! Össze kell szednem magam. Bizonyítanom kell. Bizonyítanom, hogy amit találtam, az jó. De főleg: igaz. Hol tartottam? Igen, szerető. Tizennyolc, és két éve ismerkedtek meg. Még a wellnessben. Az államtitkár hátradől. Fejét elfordítja, a tévé fényében nem látom a reakcióját. Érzéstelen hangon kérdez. Nem. Esküszöm, hogy ezt nem én találtam ki. Igen, tudom, hogy ez könnyen ellenőrizhető. Az államtitkár elégedetten cuppant, újra felém fordítja a fejét.
– Még valami?
– Uram, hadd… hadd gondolkozzak. Igen, árufeltöltőként lopott a készletből, és meghamisította a nyilvántartást. Vasutasként meg… meg vezetéket lopott és fémalkatrészeket. A vevőket is visszakerestük a telefon- és messengerbeszélgetések alapján – az államtitkár előrehajol, kezébe veszi a pendrive-ot meg a miniszterelnök szobrát. Fejét ismét a tévé felé fordítja.
– Ismertem valakit, aki befogadott egy medvebocsot. Évekig etette, szeretgette. A medve hálás volt mindenért. Egyszer az illető tett egy rossz mozdulatot. A medve meg támadásnak hitte. Nem tehetett róla, ösztönösen cselekedett. Letépte a gazdája arcát. Ugye, ért engem, Gereblyés.
Remegő, nyiszogó hangon igenelek. Az államtitkár visszateszi a szobrot és a pendrive-ot az asztalra, és mosolyogva bólint.
– Akkor jó. Mi a pszichológiai értékelés?
A mellkasomra tekeredett óriáskígyó enged. Mély levegőt veszek. Mióta szorongatott? Órák vagy napok óta? Baáb Levente lehallgatott beszélgetései, a Google- és Youtube-keresései alapján retteg, hogy értéktelen. Ezért igyekszik megvásárolni mindenki jóindulatát. Kedvességgel vagy mással. Apja mércéje túl magas: Jézus és az apostolok. Anyja imádja. Hol elkényezteti, hol azt mondogatja, ne elégedjen meg ennyivel. Ő meg belefáradt a megfelelésbe. Ha érzi, hogy fontos, motivált lesz. Kudarckerülése miatt pedig könnyen irányítható.
Az államtitkár a körmét piszkálja. A tévét nézi. Egy oroszlán épp felfalja a zebrakölyköket.
– Szóval hiéna.
– Uram?
– Nem fárasztja magát a munkával. Megvárja, amíg a valódi ragadozó megcsinálja helyette. Aztán a maradékból jóllakik. Viszont így a ragadozó döntheti el, a hiéna mit és meddig kap enni. Remek munka, Gereblyés. Nem fogom elfelejteni.
A kígyó teljesen eltűnt a mellkasomról. Most már szárnyakat érzek a lapockáimon. De mégse repülhetek ki az irodából. Mit szólna az államtitkár. Így csak vigyorgok. Meghajolok, kihátrálok az irodából. Visszamegyek az asztalomhoz. Még mindig vigyorgok. Gáspár gúnyosan felnéz a laptopjából. Begombáztam? Nem válaszolok. Tárcsázok a céges mobilon. Bemutatkozok, Baáb Leventét keresem. Egy ajánlat miatt. Közlekedési és turisztikai államtitkár. Gáspár tátott szája, dühtől összeszűkült szeme az első babér. Távozás előtt az államtitkár azt mondta:
– Arassa le a babérokat. Menjen, és csináljon ebből a Baábból pillangót!
Juhász Tamás 1988-ban született. A budapesti ELTE-n tanult történelem és kommunikáció szakon, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban gitár szakon. A Juhász Tomi – Vaklárma zenekar dalszerzője. Írással 2018 óta foglalkozik aktívabban. Novelláit többek között az Élet és Irodalom, az Irodalmi Jelen és az Apokrif online közölte.
